Ehrenstein, Albert: Bánat (Leid in Hungarian)

ie bin ich vorgespannt

Den Kohlenwagen meiner Trauer!

Widrig wie eine Spinne

Bekriecht mich die Zeit.

Fällt mein Haar,

Ergraut mein Haupt zum Feld,

Darüber der letzte

Schnitter sichelt.

Schlaf umdunkelt mein Gebein.

Im Traum schon starb ich,

Gras schoß aus meinem Schädel,

Aus schwarzer Erde war mein Kopf.

Hogy elibe fogtak

gyászom szemeteskocsijának !

Undorítón, mint a pók,

bemászkál az idő.

Hajam hullik,

főm szántóvá szürkül,

fölötte utolsó

arató kaszál.

Csontjaim körül alvás sötétül.

Álmomban már meghaltam,

fű szökkent koponyámból,

fekete földből volt a fejem.