Grillparzer, Franz: Gaeta és Capua között (Zwischen Gaeta und Capua in Hungarian)
|
Zwischen Gaeta und Capua (German)Schöner und schöner Schmückt sich der Plan, Schmeichelnde Lüfte Wehen mich an;
Fort aus der Prosa Lasten und Müh, Zieh' ich zum Lande Der Poesie.
Goldner die Sonne, Blauer die Luft, Grüner die Grüne, Würz'ger der Duft!
Dort an dem Maishalm, Schwellend von Saft, Sträubt sich der Aloe Störrische Kraft!
Oelbaum, Cypresse, Blond du, du braun, Nickt ihr wie zierliche Grüßende Frau'n?
Was glänzt im Laube, Funkelnd wie Gold? Ha, Pomeranze, Birgst du dich hold?
Apfel der Schönheit! Paris Natur Gab dich Neapolis Reizender Flur.
Ehrlicher Weinstock, Nützest nicht bloß, Schlingst hier zum Kranz den Grünenden Schoß.
Ueberall Schönheit, Ueberall Glanz! Was bei uns schreitet, Schwebt hier im Tanz.
Trotz'ger Poseidon! Wärest du dieß, Der drunten scherzt und Murmelt so süß?
Und dieß, halb Wiese, Halb Aether zu schau'n, Es wär' des Meeres Furchtbares Grau'n?
Hier will ich wohnen! Göttliche du, Bringst du, Parthenope, Wogen zur Ruh?
Nun denn, versuch' es, Eden der Lust, Ebne die Wogen Auch dieser Brust.
|
Gaeta és Capua között (Hungarian)Színesedik már itt a vidék, lanyha fuvalmat hordoz a lég.
Tűnjön a próza, gond s a teher. Líra, honodba szárnyalok el.
Ott a nap izzóbb, rét füve szebb, ég lege kéklőbb, fűszeresebb.
Tengeriszárból szökken elő ott nemes áloe, büszke erő.
Ciprus, olajfa bókol amott, vagy szőke és barna lányok azok ?
Lomb köze villog, mint az arany. Ejha, te bujkálsz, szende narancs ?
Ó, aranyalma! Fáidon ég Páris ajándoka, nápolyi rét.
Puszta haszonnál többet is ád, zöld koszorút fon a zsenge borág.
Mennyei képek fénye remeg, s még a nehézkes is táncra lebeg.
Mormol a hullám dallamosan. Durva Poseidon, tőled e hang ?
Éter-e, róna-e? kérdi a szem. Ilyen a tenger? El se hiszem.
Isteni Nápoly, itt maradok! Várja-e réved a kósza habot?
Édeni szépség tája, te intsd csendre viharzó keblemet is!
|