Wolkenstein, Oswald von: A köd fölött… (Es leucht durch graw in Hungarian)

Es leucht durch graw die vein lasur

durchsichtiklich gesprenget;

Blick durch die braw, rain creatur,

mit aller zier gemenget.

Breislicher jan, dem niemand kan nach meim verstan

blasnieren neur ain füssel,

An tadels mail ist si so gail, wurd mir zu tail

von ir ain freuntlich grüssel,

So wer mein swer mit ringer wag

volkomenlich gescheiden,

von der man er, lob singen mag

ob allen schönen maiden.

Der tag leucht gogeleichen hel,

des klingen alle ouen,

Dorinn mang vogel reich sein kel

zu dienst der rainen frauen

Schärpflichen bricht, süslichen ticht, trostlichen flicht

von strangen heller stimme.

All plümlin spranz, des maien kranz, der sunne glanz,

des firmaments höh klimme

Dient schon der kron, die uns gebar

ain sun keuschlich zu freuden.

wo ward kain zart junckfrau so klar

ie pillicher zu geuden?

Das wasser, feuer, erd, lufft, wind,

schatz, krafft der edlen gestaine,

All aubenteuer, die man vindt,

gleicht nicht der maget raine,

Die mich erlöst, teglichen tröst; si ist die höchst

in meines herzen kloster.

Ir leib so zart ist unverschart. Ach rainer gart,

durch wurz frölicher oster

ste für die tür grauslicher not,

wenn sich mein houpt wirt sencken

gen deinem veinen mündlin rot,

so tü mich, lieb, bedencken!

A köd fölött győz az azúr

A mennybolt végtelenjén,

Pillád mögött szemedbe szúr,

Te hibátlan teremtmény!

Szép skatula, kin makula

Sem fakul, a szivem tökéletesnek

Ki úgy kiált, hogy kis hibát

Sem fogna rád, megtestesült legesleg!

A jajt, a bajt, sok fürge kínt,

Ellenem mind mi cselt sző,

Elhajt, ki majd reám tekint:

Szüzek között az első!

Új nap lobog, zengnek rigók,

És duzzadó erecskék.

Mind úgy csobog, mind úgy csivog,

Hogy Szent Szüzüknek tessék!

E dallam oly édes-komoly,

S mégis mosolyg, vigaszt ad, lelkeket nyit!

Májusfa, nap, virág, patak

Mind dallanak, hangjuk fölér a mennyig,

S leül felül a Szűz előtt.

Jámbor Királynő, Krisztust ki szült,

Derült, víg kedvvel őt

Dicsérje buzgó himnusz!

A víz, a tűz, a föld, a szél,

Gyémántok csillanása –

A tiszta Szűz mindenkinél

Különb, nincs néki mása.

El nem veszít, de óv, segít,

Szívemben itt övé e halk monostor.

Húsvét közelg… te tiszta kert,

Gyógyfűvel telt, őrizz gondtól s gonosztól!

Eseng fejem lebiccenőn

Szádhoz, e gyenge sebhez:

Legyen selyem ajkad erőm –

Gondolj velem, te kedves!