Sartorius, Joachim: Credo (Credo in Hungarian)

Und die Nächte, waren sie nicht lang?

Dehnten sie sich nicht ringsum in die

von Sonne verprügelte Steppe? Ich kaufte

Salzbarren, weiß wie Schneezikaden,

Gebetsknochen. So gerüstet reisten wir.

Die Sternengreise über uns, fünfmal

schwerer als die Sonne, stäubten.

Wir rissen uns am Kameldorn wund und

glaubten an kommende Quellgebiete,

bis wie von Nichts das Nichts sich öffnete.

S nem voltak-e végtelenek az éjszakák?

Nem a szemhatárig nyúló napverte

sztyeppékre merészkedtek-e? Sórudakat

vásároltam, fehérebbeket a hótücsöknél,

imacsontot. Így felszerelve vágtunk neki.

Csak úgy porzottak felettünk napnál

ötször súlyosabb ősöreg csillagok.

Tevetövis szaggatta testünket sebesre,

reméltünk, forrásvidékre érünk,

mígnem semmi nyitogatta magát a semmire.