Hölderlin, Friedrich: Az élet fele (Hälfte des lebens in Hungarian)

Mit gelben Birnen hänget
Und voll mit wilden Rosen
Das Land in den See,
Ihr holden Schwäne,
Und trunken von Küssen
Tunkt ihr das Haupt
Ins heilignüchterne Wasser.

Weh mir, wo nehm ich, wenn
Es Winter ist, die Blumen, und wo
Den Sonnenschein,
Und Schatten der Erde?
Die Mauern stehn
Sprachlos und kalt, im Winde
Klirren die Fahnen.

Sárga körtéivel csüng

s vadrózsákkal befutva

a tóba a part,

ti szépséges hattyúk,

és csóktól ittasan

merítitek

fejetek a józanság szent vizébe.

Jaj nekem, hol lelek

virágot télen, és hol

napsugarat

s árnyékot a földön?

Szótlan s rideg

a fal, s csörgése hallik

szélkakasoknak.