Hodjak, Franz: török temető (Türkischer Friedhof in Hungarian)

(Mangalia)
 
der eindruck, das meer klopft an verschlossene tore,
mittagsglut,
zwischen den gräbern lauern ratlose katzen.
wind pfeift um zerbrochene bierflaschen,
das zerbröckeln der statuen
dauert an.
der verwalter verkauft melonen und gekochten mais –
so beweist er sich selbst,
daß die welt
mit ihm noch rechnen kann.
der ewige frieden strömt chemikalienduft aus.
die gedämpften stimmen werfen lange schatten
und alles, was sonst
sich noch einprägt: der himmel aus düsenjägern,
die zeitungsfetzen, das grasende muli,
der unterschied zwischen fremdheit und entfremdung
und die alte moschee,
die an istanbul erinnern könnte, wenn es istanbul
in der erinnerung
gäbe.

(Mangália)
 
a benyomás, hogy a tenger zárt kapukat dönget,
déli hőség,
a sírok közül tétova macskák leselkednek,
törött sörösüvegeken fütyöl a szél,
a szobrok málladozása folytatódik.
az őr dinnyét és főtt kukoricát árul -
így bizonyítja be önmagának,
hogy a világ
még számíthat reá.
az örök béke vegyszerillatot áraszt.
a fojtott hangok hosszú árnyékot vetnek,
és ami még
az emlékezetbe vésődik: a sugárhajtású gépek szántotta ég.
az újságfecnik, a legelő öszvér,
a különbség idegenség és elidegenedés között
és a vén mecset,
mely Isztambulra emlékeztetne, ha Isztambul
létezne
az emlékezetben.