Én mindent elintézek magam.
csodálkoznak, ugye, hogyan.
Munkát nyugodtan magamra hagyok,
hisz legjobb ismerőm magam vagyok.
Vagyok a kártyapartnerem,
a legjobb pszichiáterem,
verset magamnak szavalok,
magamban duplán dalolok.
Sakkban enyém a győzelem,
mert egy pancser a partnerem.
Magamnál találok protekciót,
kenőpénzt magamtól kapok.
Enyém a vezető szerep,
gyónok, őszinte lehetek,
s ha olykor elbukok,
vígasztal, hogy az a másik se jobb.
Refrén:
Csókolózni? Egyedül nem lehet.
Megmondom, hol a bökkenő:
Egyedül csókolózni csak úgy lehet,
ha van: másik száj, s mögötte: nő.
Magamban nem megy a dolog,
e téren tapasztalataim nagyok:
minden kísérlet elbukott -
nem más az, mint időpocsékolás.
Az egész csak kudarcra jó,
hogy értsd: nincs benne ráció,
nem segít semmi meditáció -
csak kettesben megy a csókolás.
- Megjegyzem, én benne vagyok.
Magamhoz értek én nagyon,
magam vagyok kapitányom s hajóm.
Bankom a minusz miatt abajgat?
Megtalálom nyitját én a bajnak.
Magamat meglesem és elverem,
részeg vendégem vagyok és kidobóemberem,
s ha visszamászok az ablakon,
önmagam ön-nyakon kapom.
Jósolni itt a tenyerem,
sértéseimet képembe vágom s lenyelem.
Jobban átvágom magam, mint bárki más,
ebben vagyok én óriás.
Ámde...
Magamban csókolózni nem tudok.
Megmondom, hol a bökkenő:
Csókolózni csakis úgy lehet,
ha adva van ez: Másik száj; s mögötte: Nő.
Ni, jól jön szerfelett,
hogy épp itt vagy, és meg lehet
próbálni veled.
Csakis kettesben megy a csók.
Majd csak feltalálod magad,
s megoldódik a feladat.
Ha csak egy rekamé akad
kettőnk alatt,
a csókolózás esélyei ragyogók.
- Én mindenesetre benne vagyok.