This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Seferis, Giorgos: Recitativo (Ἀφήγηση in Hungarian)

Portre of Seferis, Giorgos

Ἀφήγηση (Greek)

Αὐτὸς ὁ ἄνθρωπος πηγαίνει κλαίγοντας
Κανεὶς δὲν ξέρει νὰ πεῖ γιατί
Κάποτε νομίζουν πὼς εἶναι οἱ χαμένες ἀγάπες
Σὰν κι αὐτὲς ποὺ μᾶς βασανίζουνε τόσο
Στὴν ἀκροθαλασσιὰ τὸ καλοκαίρι μὲ τὰ γραμμόφωνα

Οἱ ἄλλοι ἄνθρωποι φροντίζουν τὶς δουλειές τους
Ἀτέλειωτα χαρτιὰ παιδιὰ ποὺ μεγαλώνουν
Γυναῖκες ποὺ γερνοῦνε δύσκολα
Αὐτὸς ἔχει δυὸ μάτια σὰν παπαροῦνες
Σὰν ἀνοιξιάτικες κομμένες παπαροῦνες
Καὶ δυὸ βρυσοῦλες στὶς κόχες τῶν ματιῶν

Πηγαίνει μέσα στοὺς δρόμους ποτὲ δὲν πλαγιάζει
Δρασκελώντας μικρὰ τετράγωνα στὴ ράχη τῆς γῆς
Μηχανὴ μιᾶς ἀπέραντης ὀδύνης
Ποὺ κατάντησε νὰ μὴν ἔχει σημασία

Ἄλλοι τὸν ἄκουσαν νὰ μιλᾶ μοναχὸ καθὼς περνοῦσε
Γιὰ σπασμένους καθρέφτες πρὶν ἀπὸ χρόνια
Γιὰ σπασμένες μορφὲς μέσα στοὺς καθρέφτες
Ποὺ δὲν μπορεῖ νὰ συναρμολογήσει πιὰ κανεὶς
Ἄλλοι τὸν ἄκουσαν νὰ λέει γιὰ τὸν ὕπνο
Εἰκόνες φρίκης στὸ κατώφλι τοῦ ὕπνου
Τὰ πρόσωπα ἀνυπόφορα ἀπὸ τὴ στοργή

Τὸν συνηθίσαμε εἶναι καλοβαλμένος κι ἥσυχος
Μονάχα ποὺ πηγαίνει κλαίγοντας ὁλοένα
Σὰν τὶς ἰτιὲς στὴν ἀκροποταμιὰ ποὺ βλέπεις ἀπ᾿ τὸ τρένο
Ξυπνώντας ἄσχημα κάποια συννεφιασμένη αὐγὴ

Τὸν συνηθίσαμε δὲν ἀντιπροσωπεύει τίποτα
Σὰν ὅλα τὰ πράγματα ποὺ ἔχετε συνηθίσει
Καὶ σᾶς μιλῶ γι᾿ αὐτὸν γιατὶ δὲ βρίσκω τίποτα
Ποὺ νὰ μὴν τὸ συνηθίσατε
Προσκυνῶ



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://users.uoa.gr/~nektar/arts

Recitativo (Hungarian)

Ez az ember sírva jár;
senki se tudja, miért.
Van, aki azt hiszi: vesztett szerelmeit siratja,
amelyek oly makacsul döngnek körülöttünk,
fonográf-szóval, nyáron, a tengerparton.

Van, aki napi gondjaira gondol,
félbehagyott papirokra, serdülő gyermekekre,
küszködve öregedő asszonyokra.
Olyan a két szeme, mint a pipacs,
mint a tavasszal szedett pipacs,
s szeme sarkában két kicsi forrás.

Rója az utcákat, nem fekszik le soha,
átlépi a föld hátán a pici négyszögeket,
gép, mely örökös szenvedésre jár csak,
mígnem végképp felesleges lesz.

Van, aki hallotta beszélni mentében, egyedül,
régesrég eltört tükrökről beszélt,
s törött arcokról a tükrök szivében,
melyeket nem lehet megreparálni.
Van, aki álmáról hallotta beszélni,
félálma iszonyú látomásairól,
gyötrő képeiről a szeretetnek.

Megszoktuk már, megbízható, nyugodt,
csak épp hogy szakadatlan sírva jár,
mint folyóparti fűz, amelyet a vonatból pillant meg
az ember lidérces álmoktól zavaros hajnalokon.

Megszoktuk már semmit sem jelent,
akár a többi megszokott dolog.
S ha szólok róla, azért csak, mert semmit se látok,
ami ne volna nektek megszokott.
Tiszteletem.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationL. L.

minimap