This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Karelli, Zoe: Asszonyember (Η άνθρωπος in Hungarian)

Portre of Karelli, Zoe

Η άνθρωπος (Greek)

Εγώ, γυναίκα, η άνθρωπος,
ζητούσα το πρόσωπό Σου πάντοτε,
ήταν ως τώρα του ανδρός
και δεν μπορώ αλλιώς να το γνωρίσω.
Ποιος είναι και πώς
πιο πολύ μονάχος,
παράφορα, απελπισμένα μονάχος,
τώρα, εγώ ή εκείνος;
Πίστεψα πως υπάρχω, θα υπάρχω,
όμως πότε υπήρχα δίχως του
και τώρα,
πώς στέκομαι, σε ποιο φως,
ποιος είναι ο δικός μου ακόμα καημός;
Ω, πόσο διπλά υποφέρω,
χάνομαι διαρκώς,
όταν Εσύ οδηγός μου δεν είσαι.
Πώς θα δω το πρόσωπό μου,
την ψυχή μου πώς θα παραδεχτώ,
όταν τόσο παλεύω
και δεν μπορώ ν' αρμοστώ.
"Ότι διά σου αρμόζεται
γυνή τω ανδρί."
Δεν φαίνεται ακόμα το τραγικό
του απρόσωπου, ούτε κι εγώ
δεν μπορώ να το φανταστώ ακόμα, ακόμα.
Τι θα γίνει που τόσο καλά,
τόσα πολλά ξέρω και γνωρίζω καλύτερα,
πως απ' το πλευρό του δεν μ' έβγαλες.
Και λέω πως είμαι ακέριος άνθρωπος
και μόνος. Δίχως του δεν εγινόμουν
και τώρα είμαι και μπορώ
κι είμαστε ζεύγος χωρισμένο, εκείνος
κι εγώ έχω το δικό μου φως,
εγώ ποτε, σελήνη,
είπα πως δεν θα βαστώ απ' τον ήλιο
κι έχω τόσην υπερηφάνεια
που πάω τη δική του να φτάσω
και να ξεπεραστώ, εγώ,
που τώρα μαθαίνομαι και πλήρως
μαθαίνω πως θέλω σ' εκείνον ν' αντισταθώ
και δεν θέλω από κείνον τίποτα
να δεχτώ και δε θέλω να περιμένω.
Δεν κλαίω, ούτε τραγούδι ψάλλω.
Μα γίνεται πιο οδυνηρό το δικό μου
ξέσκισμα που τοιμάζω,
για να γνωρίσω τον κόσμο δι' εμού,
για να πω το λόγο δικό μου,
εγώ που ως τώρα υπήρξα
για να θαυμάζω, να σέβομαι και ν' αγαπώ,
εγώ πια δεν του ανήκω
και πρέπει μονάχη να είμαι,
εγώ, η άνθρωπος.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://greek-translation-wings

Asszonyember (Hungarian)

Én: nő – az asszonyember,
mindig kerestem arcod, Istenem,
s mindig a férfié volt:
nem tudtam ráismerni más alakban.
És most: melyikünk és miként
magányosabb,
bolondabbul, reménytelenebbül,
ő vagy én?
Hittem: vagyok s leszek;
de hát mikor léteztem nélküle,
és most hogy álljak meg, s miféle fényben,
s melyik most már tulajdon bánatom?
Ó, kétszeresen szenvedek,
tévelygek szüntelen,
midőn nem te vezérelsz.
Hogyan lássam meg önnön arcomat,
hogyan fogadjam el a lelkemet,
ha egyszer így tusakszom,
és nem lelem helyem?
,,Minthogy teáltalad helyeztetik
a nő a férfi mellé."
Még nem tárult föl az arctalanság
tragikuma, s ma még
számomra is elképzelhetetlen.
Mi lesz, hogy oly kiválón,
oly biztosan tudom és ismerem,
hogy nem az ő bordájából alkottál engem?
és hírdetem: teljes ember vagyok,
és egyedülvaló. Nélküle nem lehettem,
s most már vagyok s leszek –
különszakadt pár: ő meg
én - megvan a magam külön fénye, én:
immár nem hold vagyok, szólottam, én:
nem a naptól kölcsönzöm fényemet,
s van annyi büszkeségem,
hogy megpróbáljam elérni az övét,
hogy meghaladjam önmagam – én,
és újra én,
ki ismerem már önmagam, s tökéletesen
megtanulok neki is ellenállni,
és nem akarok elfogadni tőle semmit,
és nem akarom többé várni őt.
Nem ujjongok s nem is sírok,
bár így még fájdalmasabb lesz
az önmarcangolás, amelyre készülök:
megismerni önmagam által a világot,
a saját hangomon beszélni;
én, aki eddig csupán azért voltam,
hogy csodáljak, tiszteljek és szeressek.
Most már nem tartozéka vagyok,
és meg kell álljak egymagamban:
én – az asszonyember.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://blog.xfree.hu

Related videos


minimap