This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Ko, Un: Onnjon Szibériában (Ŏnnyŏn in Siberia in Hungarian)

Portre of Ko, Un

Ŏnnyŏn in Siberia (English)

In the 1920s 
some Koreans 
made their way beyond Mongolia
into Russia,
journeyed all the way to near Lake Baikal 
and settled in a ruined hut that had to be propped up. 

Such a long way to go to live.

Despite blizzards 
and days so cold their urine froze,
they managed
not to freeze to death.


Such a harsh way to live.

On a freezing morning, a girl in Korean dress, long skirt and blouse,a water pot on her head 
went on her way 
to fetch water 
carrying a club to smash the ice.
 
Not yet called Anna or Tatiana,
just Ŏnnyŏn, Pretty Girl.
 
Her father had not come home for several days.
Boarding a sledge,
he went off to a hunting lodge
in Bear Forest.
 
Ŏnnyŏn had
two younger brothers
and two younger sisters.
 
The family had grown as they journeyed on.
 
They're not yet called Sergei or Josip or Boris but
First Twin
Second Twin
Tong-sŏp
Kŭt-sŏp
Below Ŏnnyŏn
Little Girl
Last Girl. 

Once she turned eight, Ŏnnyŏn became an adult.
She had been living the days
she was destined to live

Translated by Brother Anthony of Taizé and Lee Sang-Wha from Korean.


Uploaded bySipos Tamás
PublisherGreen Integer
Source of the quotationhttp://muse.jhu.edu/article/253619
Publication date
Buy it here!

Onnjon Szibériában (Hungarian)

Az 1920-as években
néhány koreai
eljutott Mongólián túlra,
egészen Oroszországig,
útjuk a Bajkál-tó közelében ért véget,
ott telepedtek le egy romos, javításra szoruló kunyhóban.

Milyen hosszú utat tettek meg, hogy élhessenek.

A hóviharok
és a vizeletüket is megfagyasztó
hideg napok ellenére
mégsem fagytak halálra. 

Micsoda kíméletlen élet ez.

Egy fagyos reggelen, egy lány, koreai öltözékben, hosszú szoknyában és mellényben,
edénnyel a fején
vízért ment,
a kezében
egy botot vitt, hogy feltörje a jeget.

Még nem hívták Annának, sem Tatjánának,
csak Onnjonnek, Szép Lánynak.

Az apja már napok óta nem volt otthon.
Szánjára ült,
és elment egy vadászkunyhóba
a Medve erdőbe. 

Onnjonnek
két kisöccse
és két kishúga volt.

A család csak növekedett az útjuk során.

Még nem hívták őket Szergejnek, Joszipnak, vagy Borisznak,
hanem Első Ikernek
Második Ikernek
Tongszopne
Kutszopnek
És Onnjontól lefelé
A Kislánynak
Az Utolsó Lánynak.

Amint betöltötte a nyolcat, Onnjon felnőtté vált.
Olyan napokat élt át, amilyeneket
a sors rendelt neki.



Uploaded bySipos Tamás
PublisherVersum Online
Source of the quotationhttp://versumonline.hu/vers/ko-un-onnjon-sziberiaban/
Publication date

minimap