This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Auden, W. H.: Temető a szigeten (An Island Cemetery in Hungarian)

Portre of Auden, W. H.

An Island Cemetery (English)

E sírkert pineái diszével
szőlőskerthez rangban nem ér fel,
s bár jön naponta új lakó,
mérete nem tágítható.

Hol az ember sok s kevés a hektár,
a holtak is segítenek már,
elvetve mint szántóba mag,
hogy majd csonttermést hozzanak.

Vagy másfél év kell, hogy az ember
csontvázzá érjen s lemosva, rendbe-
rakva egy kis fülkébe férjen
a temetőfal üregében.

Kiváncsiságomban megálltam,
épp egy termést ástak ki hárman:
hány bárd vette szivére, hogy
így végzik a Nagy Sándorok!

Bárhová megy személyes énünk
(s valljuk be, ehhez mit sem értünk),
a szilárd vázból, mit reánk hagy,
fajunkra nem hárul gyalázat.

Egy arc hiányát sírja lelkünk,
de legalább nyomtalan eltûnt
a hal-éhség, kos-düh, mely által
husunk rokon az állat husával.

S szégyen-e gyónni a türelemnek,
mely bennünk s a kőben terem még,
mely lényünknek mélyárama,
és nem csapott hûhót soha?

Felmérve, minden indokot,
jó csillagunk áldása, hogy
a Szeretet oly lovon járja
útját, mely nem szorul barátra.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://stickyembraces.tumblr.com

Temető a szigeten (Hungarian)

E sírkert pineái diszével
szőlőskerthez rangban nem ér fel,
s bár jön naponta új lakó,
mérete nem tágítható.

Hol az ember sok s kevés a hektár,
a holtak is segítenek már,
elvetve mint szántóba mag,
hogy majd csonttermést hozzanak.

Vagy másfél év kell, hogy az ember
csontvázzá érjen s lemosva, rendbe-
rakva egy kis fülkébe férjen
a temetőfal üregében.

Kiváncsiságomban megálltam,
épp egy termést ástak ki hárman:
hány bárd vette szivére, hogy
így végzik a Nagy Sándorok!

Bárhová megy személyes énünk
(s valljuk be, ehhez mit sem értünk),
a szilárd vázból, mit reánk hagy,
fajunkra nem hárul gyalázat.

Egy arc hiányát sírja lelkünk,
de legalább nyomtalan eltűnt
a hal-éhség, kos-düh, mely által
husunk rokon az állat husával.

S szégyen-e gyónni a türelemnek,
mely bennünk s a kőben terem még,
mely lényünknek mélyárama,
és nem csapott hűhót soha?

Felmérve, minden indokot,
jó csillagunk áldása, hogy
a Szeretet oly lovon járja
útját, mely nem szorul barátra.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationT. I.

minimap