Wootton, Sue: Almanach (Almanac in Hungarian)
|
Almanac (English)On the Manuherikia River drawl the final syllable. It is already ten. Such precocious laziness, this reluctance, this soft-stroking they do better. Enough and whenever. Then. black blanket. See – there they are, the stars, for the firmament, no dazzling total. The hills lie still, when light fell off them, weight of shadow. From the running vein is far under, the charts say due at dawn. This is the world ticking
|
Almanach (Hungarian)A Manuherikia folyónál Az almanach precízen leszögezi a napnyugta pillanatát: megnyújtjuk az utolsó szótagot. Máris tíz óra van. Az égbolt lazaság, minő habozás, árnyékkezek ahogy a dombokat nem értenek. Épp elég, mindig, örökkön. Nem történik Látod, már ott vannak a csillagok, mind, telített valahány. szédítő végösszeg. A dombok csendben fekszenek megfeszített lehúzta róluk az árnyékok súlya. A lüktető ér-szerű folyam alant, a táblázat szerint hajnalban kél. A világ így ketyeg át egy
|