Plath, Sylvia: Nick meg én s a gyertyafény (Nick And The Candlestick in Hungarian)
|
Nick And The Candlestick (English)I am a miner. The light burns blue. Waxy stalactites Drip and thicken, tears
The earthen womb Exudes from its dead boredom. Black bat airs
Wrap me, raggy shawls, Cold homicides. They weld to me like plums.
Old cave of calcium Icicles, old echoer. Even the newts are white,
Those holy Joes. And the fish, the fish---- Christ! They are panes of ice,
A vice of knives, A piranha Religion, drinking
Its first communion out of my live toes. The candle Gulps and recovers its small altitude,
Its yellows hearten. O love, how did you get here? O embryo
Remembering, even in sleep, Your crossed position. The blood blooms clean
In you, ruby. The pain You wake to is not yours.
Love, love, I have hung our cave with roses. With soft rugs----
The last of Victoriana. Let the stars Plummet to their dark address,
Let the mercuric Atoms that cripple drip Into the terrible well,
You are the one Solid the spaces lean on, envious. You are the baby in the barn.
|
Nick meg én s a gyertyafény (Hungarian)Bányász vagyok. Itt kék fény ég. Sztalaktit-viasz csepeg, Hízik: könnyeket
Ont a földmély Holt unalma. Sötét Denevér-huzatok
Burkolnak, rongysálak, Hideg gyilkosságok. Szilvákként forrnak rám.
Vén mészjégcsap-barlang, Vén visszhanglyuk. Fehérek még a gőték is,
A szentjózsik. S a halak, a halak – Jézus! jéglapok,
Kés-satuk, Pirána- Vallás, eleven
Lábujjam az első úrvacsorája. A gyertya lángja Elcsuklik, visszacsap kis magasába,
Sárgái bátorítanak. Kedves, hogy kerülsz ide? Ó, embrió,
Ki még álmodban is Úgy fekszel, keresztben. A vér tisztán virít
Benned, rubin. A kín, Melyre fölébredsz, nem tied.
Kedves, Rózsákat aggattam odunkba, Puha szőnyegeket —
Viktoriánus utóvéd. Hadd zúgjanak sötét Céljuk felé a csillagok,
Sorvasztó higanyatomok Hadd hulljanak Szörny-kútba,
Te vagy az egyetlen szilárd pont, Terek támaszkodnak rád, irigyelnek. Te vagy a jászolbeli gyermek.
|