Stevens, Wallace: Hat tájkép, jelentéssel (Six Significant Landscapes in Hungarian)
|
Six Significant Landscapes (English)I An old man sits In the shadow of a pine tree In China. He sees larkspur, Blue and white, At the edge of the shadow, Move in the wind. His beard moves in the wind. The pine tree moves in the wind. Thus water flows Over weeds.
II The night is of the colour Of a woman's arm: Night, the female, Obscure, Fragrant and supple, Conceals herself. A pool shines, Like a bracelet Shaken in a dance.
III I measure myself Against a tall tree. I find that I am much taller, For I reach right up to the sun, With my eye; And I reach to the shore of the sea With my ear. Nevertheless, I dislike The way ants crawl In and out of my shadow.
IV When my dream was near the moon, The white folds of its gown Filled with yellow light. The soles of its feet Grew red. Its hair filled With certain blue crystallizations From stars, Not far off.
V Not all the knives of the lamp-posts, Nor the chisels of the long streets, Nor the mallets of the domes And high towers, Can carve What one star can carve, Shining through the grape-leaves.
VI Rationalists, wearing square hats, Think, in square rooms, Looking at the floor, Looking at the ceiling. They confine themselves To right-angled triangles. If they tried rhomboids, Cones, waving lines, ellipses -- As, for example, the ellipse of the half-moon -- Rationalists would wear sombreros.
|
Hat tájkép, jelentéssel (Hungarian)I Ül egy öreg ember, Fenyőfa árnyán, Kínában. Látja, az árny Szegélyén hogy leng A szélben a kék S fehér szarkaláb. Szakálla leng a szélben. A fenyő leng a szélben. Így árad viz A vízi növényre.
II Az éj színe: mint Egy női karé – Éj, női elem, Homályos, Hajlékony s illatozó, Rejtőző. Vízfelület Csillan, mint karkötő A táncban.
III Egy magas fához Mérem magam. Mintha magasabb lennék mindjárt. Mert a napig nyújtózom A szememmel; És eléri a tenger partját A fülem. Mégsem tetszik ahogy A hangyák árnyam Elhagyják, belepik.
IV Hogy álmom holdközelben járt, Köpenye fehér redői Megteltek sárga fénnyel. A talpa Vörös lett. Haját belepték Közeli csillagok Bizonyos kék Kristályalakzatai.
V Lámpaoszlopok késélei, Hosszú utcák vésői, Dómok kalapácsai, Se magas tornyokéi Ki nem faragják, amit Egyetlen csillag fénye A szőlőlevelekből.
VI A szegletes kalapú racionalisták Négyszögletű szobákban Gondolkoznak, ott nézik A mennyezetet meg a padlót. Derékszögű háromszögekre Szűkítik le, hogy vannak. Vennének csak egy romboidot, Egy kúpot, egy hullámvonalat, egy ellipszist Például a félhold ellipszisét –, Sombreróban járkálnának a racionalisták.
|