Pickard, Tom: Arcvonal (Front in Hungarian)

there is something so familiar

in what is said I stop and listen,

a traveller's monologue of dark moaning trees,

chopped waters,

deserted street corners,

randomly disturbed light,

raised curtains,

doors flung open,

sudden precipitous avenues,

far away dogs brought near

it is insistent

secures my inner ear

we pick up the old conversation

neither of us understands

van valami ismerős

abban, amit mondtam, megállunk és hallgatunk,

az utazó monológja a szomorúan siránkozó fáknak,

darabolt vizek,

elhagyott utcasarkok,

véletlenszerűen zavaros fény,

felhúzott függönyök,

ajtók kitárva,

hirtelen esésű fasorok,

távoli kutyák közelhozva

állhatatos

belső fülem biztosítja

felvesszük a régi beszélgetés fonalát

egyikünk sem érti