Shelley, Percy Bysshe: Szonett: Anglia 1819-ben (Sonnet: England in 1819 in Hungarian)
Sonnet: England in 1819 (English)An old, mad, blind, despised, and dying king, Princes, the dregs of their dull race, who flow Through public scorn, mud from a muddy spring, Rulers who neither see, nor feel, nor know, But leech-like to their fainting country cling, Till they drop, blind in blood, without a blow, A people starved and stabbed in the untilled field, An army, which liberticide and prey Makes as a two-edged sword to all who wield Golden and sanguine laws which tempt and slay; Religion Christless, Godless a book sealed; A Senate, Time's worst statute unrepealed, Are graves, from which a glorious Phantom may Burst, to illumine our tempestuous day.
|
Szonett: Anglia 1819-ben (Hungarian)Vén, vak, bolond, halódó, megvetett király – kigúnyolt hercegek, tunya fajuk seprűje – sár, sárból eredt – vak, érzéketlen vezetők, kik a félholt hazán nadályként csüggenek, vért habzsol mind, s magától hull le, ha telt már – nép parlag földön, kés alatt – sereg, mely bármely kormány oldalán kétélű kardként dúl és fosztogat – vér és arany jog, kísértő, kaján; istentelen vallás – zárt könyv; s a vak szenátus, időnk rút törvénye csak, ezek mind sírok: mélyükről talán fényes Fantom kél szebb nap hajnalán.
|