Viereck, Peter: Melyik kettőnk közül? (Which of us two? in Hungarian)

When both are strong with tenderness, too wild
with oneness to be severance-reconciled;
when even the touch of fingertips can shock
both to such seesaw mutuality
of hot-pressed opposites as smelts a tree
tighter to its dryad than to its own tight bark;
when neither jokes or mopes or hates alone
or wakes untangled from the other; when
more-warm-than-soul, more-deep-than-flesh are one
in marriage of very skeleton:

when, then, soil peels mere flesh off half this love
and locks it from the unstripped half above,
who’s ever sure which side of soil he’s on?
have I lain seconds here, or years like this?
I’m sure of nothing else but loneliness
and darkness, here’s such black as stuffs a tomb,
or merely midnight in an unshared room.
holding my breath for fear my breath is gone,
unmoving and afraid to try to move,
knowing only you have somehow left my side,

I lie here, wondering, which of us has died.

Mikor mindketten gyengéden vadak
s válva békülni túl-azonosak;
ujjhegy-érintés is rázkódtatás,
bennük hintaringású kölcsönös
egymássraforrt ellenkezés közös,
mely tündérhez olvasztja a fát
szorosabban mint kérgéhez; harag,
unalom, tréfa itt szét nem bogoz;
húsnál mélyebb, léleknél lázasabb,
mert a csontvázak házassága ez-

s a frigy féléről húst hánt le a sár
s a hántatlantól elválasztja már,
melyikük tudná: ki van fenn, ki lenn?
Perce nyugszom, vagy évek óta így?
Csak a magányba és a homályba higgy,
a többi kétes. Sír sötétje zár,
vagy éjfél egy szobában társtalan.
Elfojtom, vagy nincs lélegzetem
mozdulni félek, vagy dermedt vagyok
nem vagy velem, csupán annyit tudok,

melyikünk halt meg, kérdem hasztalan.