McKay, Claude: Harlemi táncosnő (The Harlem Dancer in Hungarian)

Applauding youths laughed with young prostitutes
And watched her perfect, half-clothed body sway;
Her voice was like the sound of blended flutes
Blown by black players upon a picnic day.
 
She sang and danced on gracefully and calm,
The light gauze hanging loose about her form;
To me she seemed a proudly-swaying palm
Grown lovelier for passing through a storm.
 
Upon her swarthy neck black, shiny curls
Profusely fell; and, tossing coins in praise,
The wine-flushed, bold-eyed boys, and even the girls,
 
Devoured her with their eager, passionate gaze;
But, looking at her falsely-smiling face
I knew her self was not in that strange place.

Nézték az ifjak és sok tarka ringyó,
a pompás test hogy ring félmeztelen
hangja olyan volt, akár a tilinkó
négerek ajkán nyári estelen.
 
Dalolt és táncolt méla, úri bájjal,
a fátyol úgy lengett testén puhán;
összevethetted vón egy pálmafával,
amely sudárabb a vihar után.
 
Haja dús fürtben hullt sötét nyakára;
tapsoltak mind a mámoros, hamis
szemű fiúk, sőt még a lányok is,
 
és sóvárogva bámultak reája.
De látva mosolya álfényeit,
én tudtam, hogy a lelke nincsen itt.