This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Jamís, Fayad: Az élet (La vida in Hungarian)

Portre of Jamís, Fayad
Portre of Ladányi Mihály

Back to the translator

La vida (Spanish)

¿Querías que el poema fuera solo
la sombra de la lila el recuerdo de la fuente
el día puro ahogándose en mi angustia?
¿Querías que el poema sólo hablara en voz baja
en medio de la tarde
cuando el sueño con olor a savia entra en los nidos
y tantas cosas vivas parecen estar muertas?
Pero ahora mientras tú me escuchas la primavera estalla
y mi poema no tiene lilas ni venas adormecidas
sino el cercano rumor de la realidad
Yo mismo me muevo y trabajo y remuevo
cosas viejas e inútiles y siento
cómo respiran mis hermanos de lucha
y mientras fumo nace este poema
y mientras crece mi poema
canta en mi patria la primavera
Querías que sólo hablara mi silencio
y ahora mis huesos gritan y mi voz no está sola
y te digo que la noche es hermosa en la ventana
y más hermosa en el sudor de los que luchan
en el taller o en la trinchera
en este instante en que una estrella de alas blancas
perfora la oscuridad del mundo
Pues aunque esperes que de mi poema
la sombra de una lila caiga en la tarde
sólo verás caer mi puño cerrado y en mis versos
florecerá con todos sus fuegos la vida.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://cuerposaliendodelatierra.blogspot.hu

Az élet (Hungarian)

Azt kívántad hogy a költemény csupán
az orgonaág árnyéka a forrás álma
szorongásban fuldokló nap legyen?
Azt kívántad hogy a költemény halkan beszéljen
a délutánban mikor nedvszagú álom
lép a fészkekbe és
az élő dolgok halottnak látszanak?
De most ha rámfigyelsz látod hogy a tavasz
kirobban s vad zaja veri át ezt a verset
amelynek nincsenek orgonaágai
Látod magam is nekilódulok s megmozgatom
a tespedt haszontalan dolgokat és érzem
hogyan sóhajtanak bajtársaim
és mire cigarettám körmömig ég
megszületik e vers ahogy
a tavaszt megszüli a haza földje
Azt kívántad hogy csak hallgatásom beszéljen
de a csontjaim üvöltenek és velem üvöltenek mindazok
akik nem az ablakokból lesik az éjt
Izzadtságukban fürdik az éjszaka
műhelyekben és lövészárkokban
most is mikor egy fehérszárnyú csillag
a sötét eget áttöri
Ha azt lesed hogy verseimből
orgonaág árnyéka hulljon a délutánba
csak poros földre látsz mert verseimben
harsány tüzeivel az élet virágzik.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationL. M.

minimap