This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Jamís, Fayad: A Bonaparte kávéház akasztottja (El ahorcado del café Bonaparte in Hungarian)

Portre of Jamís, Fayad

El ahorcado del café Bonaparte (Spanish)

A Pablo Armando Fernández

 

Para no conocer los abismos del humo

para no tragarse los periódicos de la tarde

para no usar unos espejuelos cubiertos de sangre o telaraña

El que estaba sentado en un rincón lejos de los espejos

tomándose una taza de café no oyendo el tocadiscos

sino el ruido de la pobre llovizna

El que estaba sentado en un rincón lejos de los relámpagos

lejos de los leones morados de todas las guerras

hizo un cordón con una hoja de papel

en que estaban escritos el nombre del Papa el nombre del Presidente

y otros dos mil Nombres Ilustres

y a la vista de todos los presentes

se colgó del sombrerero que brillaba sobre su cabeza

El patrón del café salió bajo su capa negra en busca de un policía

Armstrong cantaba sin cesar la luna había aparecido

como una gata furiosa en un tejado

Tres borrachos daban puñetazos en el mostrador

y el ahorcado después de mecerse dulcemente durante un cuarto de hora

con su voz lejana

comenzó a pronunciar un hermoso discurso:

"Maintenant je suis pendu dans le Bona

La lluvia es el cuarzo de mi miseria

Los políticos roen mi bastón

Si no me hubiera ahorcado moriría

de esa extraña enfermedad

que sufren los que no comen

En mis bolsillos traigo cartas estrujadas

que me escribí yo mismo

para engañar mi soledad

Mi garganta estaba llena de silencio

ahora está llena de muerte"

 

"Estoy enamorado de la mujer que guarda las llaves de la noche

Ella se ha mirado en mis ojos sin saber quién he sido

Ahora lo sabrá leyendo mi historia de hollín en los periódicos

Sabrá que me llamaba Louis Krizek

ciudadano del corazón de los hombres libres

heredero de la ceniza del amanecer

He vivido como un fantasma

entre fantasmas que viven como hombre

He vivido sin odio y sin mentira

en un mundo de jueces y de sombras

La tierra en que nací no era mía

y tampoco el aire en que reposo

Tan sólo he poseído la libertad

es decir el derecho a sufrir a errar

a ser este cuerpo frío

colgado como un fruto

entre los que cantan y ríen

entre una playa de cerveza

y un templo edificado para adorar el miedo

La mujer que guarda las llaves de la noche

sabrá que me llamaba Krizek

y que cojeaba un poco y que la amaba

Sabrá que ahora no estoy solo que conmigo

va a desaparecer un viejo mundo

definitivamente borrado por el alba

Así como la niebla a veces aplasta

las flores del cerezo

la muerte ha aplastado mi voz"

 

Cuando el patrón volvió con un policía de lata y azufre

el ahorcado del café Bonaparte

ya no era más que el humo tembloroso de un cigarro

bajo el sombrerero

sobre una taza con restos de café



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.palabravirtual.com

A Bonaparte kávéház akasztottja (Hungarian)

Pablo Armando Fernándeznek

 

Hogy ne zuhanjon a füst örvényeibe

hogy ne az esti lapokat falja szüntelenül

hogy se pókháló se vér ne mázolja be szemüvegét

leült a legtávolabbi sarokba a tükörtől messze

egy csésze kávét rendelt s hallgatta az eső

mint nyomja el a lemezjátszó zsivaját

Itt a háborúk csörtető oroszlánjától

és a villámoktól távol

kötelet sodort az újságlapból

amelyen a Pápa és az Elnök neve mellett

még volt kétezer Illusztris Név

és az egész kávéház szemeláttára

felkötötte magát a sárgaréz kalapfogasra

A tulaj köpenyt terített magára és rendőrért rohant

A lemezjátszón Armstrong énekelt rekedten és a hold

mint felfúvalkodott kandúr állt a háztetőn

A bádogpulton három részeg dobolt

Ő lágyan himbálózott és negyedóra múlva

valami távoli hangon

gyönyörű beszédbe kezdett:

Maintenant je suis pendu dans le Bona

A nyomorúság mint eső úgy zuhog rám

A rendőrök nekemrontanak és botom eltördelik

Ha nem akasztottam volna fel magam

most meghalnék attól a betegségtől

amit többek közt éhségnek is neveznek

Zsebem tele van rongyos irománnyal

levelek ezek magam írtam magamnak

hogy nyomorult magányomat becsapjam

Torkom amely a csendet nyelte eddig

most a halált nyeli"

 

„Szeretek egy asszonyt aki az éjszaka kulcsait őrzi

Szemembe nézett pedig nem tudta ki vagyok

Most holnap reggel az újságok fekete krónikái közt

megtudja hogy Louis Krizeknek hívtak

a hajnal hamvának örököse voltam

szabad emberek szíve volt a lakásom

Emberformájú kísértet voltam a

kísértetformájú emberek közt

Gyűlölet és hazugság nélkül éltem

árnyékok és bírák közé vegyülve

A föld ahol születtem nem volt enyém

a levegő se amelybe beledőltem

Csak a szabadság az volt az enyém

a kínlódás és csavargás joga

a lehetőség hogy így megdögölve

mint egy gyümölcs lógjak le a világba

azok közt kik vígadnak és vedelnek

a sör tajtékos partjain

a félelemnek szentelt templomokban

Az asszony aki az éj kulcsait őrzi

megtudja hogy Louis Krizeknek hívtak

bicegtem kissé és hogy őt szerettem

S megtudja majd hogy nemcsak én tűntem el velem

egy régi világ is eltűnik csendesen

A hajnal széttapossa

Ahogy a köd leveri néha a

cseresznyefa virágát a halál most

elnyomta hangomat”

 

Amikor a tulaj egy csupa-bádog és kénarcú rendőrrel

visszatért a Bonaparte Kávéház akasztottja

már csak egy cigaretta lebegő füstje volt

egy réz kalapfogas

s egy zaccosöblű kávéscsésze közt



Uploaded byP. T.
Source of the quotationL. M.

minimap