Boscán, Juan: Hagyjál, ó hóhér gondolat, magamra (Dejadme en paz, ¡oh duros pensamientos! in Hungarian)

Dejadme en paz, ¡oh duros pensamientos!

Basteos el daño y la vergüenza hecha.

Si todo lo he pasado, ¿qué aprovecha

inventar sobre mí nuevos tormentos?

Natura en mí perdió sus movimientos;

el alma ya a los pies del dolor se echa;

tiene por bien en regla tan estrecha,

a tantos casos tantos sufrimientos.

Amor, fortuna y muerte, que es presente,

me llevan a la fin por sus jornadas,

y a mi cuenta debía ser llegado.

Yo cuando acaso afloja el accidente,

si vuelvo el rostro y miro las pisadas,

tiemblo de ver por donde me han pasado.

Hagyjál, ó hóhér gondolat, magamra!

Elég gyalázat elég kínja éget.

Ha ennyi baj múltán is élve élek,

új csapdákon törnöd fejed mi haszna?

A fürge szív magát bénán megadta,

a fájdalom lábához hullt a lélek;

szoros szabály és szigorú ítélet,

hogy sok örömnek sok baj a jutalma.

Szerelem, jósors és halál, e három

hurcol órák ösvényén véghelyemre,

és úgy igaz, megérkezem maholnap.

Kímélj, balsors, és roskadozva látom

szemem elhagyott lépteimre vetve

kénköves útját e poros pokolnak!