This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Berceo, Gonzalo de: Miasszonyunk csodái - A pap és a virág (Milagros de Nuestra Señora - El clérigo y la flor in Hungarian)

Portre of Berceo, Gonzalo de
Portre of Simor András

Back to the translator

Milagros de Nuestra Señora - El clérigo y la flor (Spanish)

Leemos de un clérigo que era tiestherido,

ennos vicios seglares ferament embevido;

peroque era locco, avié un buen sentido,

amava la Gloriosa de corazón complido.

 

Comoquiere que era en ál malcostumnado,

en saludar a ella era bien acordado;

nin irié a la eglesia nin a ningún mandado,

que el su nomne ante non fuesse aclamado.

 

Dezir no lo sabría sobre quál ocasión

ca nos no lo sabemos si lo buscó o non,

diéronli enemigos salto a est varón,

ovieron a matarlo: ¡Domne Dios lo perdón!

 

Los omnes de la villa e los sus companneros

esto como cuntiera com non eran certeros,

defuera de la villa entre unos riberos,

allá lo soterraron, non entre los dezmeros.

 

Pesó'l a la Gloriosa con est enterramiento,

que yazié el su siervo fuera de su conviento;

apareció'l a un clérigo de buen entendimiento,

díssoli que fizieran en ellos fallimiento.

 

Bien avié treinta días que era soterrado:

en término tan luengo podié seer dannado;

dísso'l Sancta María: «Fizistes desguissado,

que yaz el mi notario de vos tan apartado.

 

»Mándote que lo digas: que el mi cancellario

non merecié seer echado del sagrario;

dilis que no lo dexen ý otro trentanario,

métanlo con los otros en el buen fossalario.»

 

Demandóli el clérigo que yazié dormitado,

«¿Quí eres tú que fablas? Dime de ti mandado,

ca quando lo dissiero seráme demandado

quí es el querelloso o quí el soterrado.»

 

Díssoli la Gloriosa: «Yo so Sancta María

madre de Jesu Christo que mamó leche mía;

el que vos desechastes de vuestra compannía,

por cancellario mío yo a éssi tenía.

 

»El que vos soterrastes luenne del cimiterio,

al que vos non quisiestes fazer nul ministerio,

yo por ésti te fago todo est reguncerio:

si bien no lo recabdas, tente por en lazerio.»

 

El dicho de la duenna fue luego recabdado,

abrieron el sepulcro apriesa e privado;

vidieron un miraclo non simple ca doblado,

el uno e el otro, fue luego bien notado.

 

Issiéli por la boca una fermosa flor

de muy grand fermosura, de muy fresca color;

inchié toda la plaza de sabrosa olor,

que non sentién del cuerpo un punto de pudor.

 

Trobáronli la lengua tan fresca e tan sana

qual parece de dentro la fermosa mazana;

no la tenié más fresca a la meredïana

quando sedié fablando en media la quintana.

 

Vidieron que viniera esto por la Gloriosa,

ca otri non podrié fazer tamanna cosa;

transladaron el cuerpo, cantando «Specïosa»,

aprés de la eglesia en tumba más preciosa.

 

Todo omne del mundo fará grand cortesía

qui fiziere servicio a la Virgo María;

mientre que fuere vivo verá plazentería,

e salvará la alma al postremero día.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poemas-del-alma.com

Miasszonyunk csodái - A pap és a virág (Hungarian)

Olvasunk itt egy papról, ki vala elméjében

igen-igencsak hibbant, folyvást bűn járt eszében,

sokféle bolondsága nem tette tönkre mégsem,

imádta Szűzanyánkat szívének rejtekében.

 

Bár vala mindenféle kegyetlen, rossz szokása,

a Szűzet üdvözölni nem akadt buzgóbb nála,

templomba mikor készült, előtte vagy utána

nevét ájtatos szívvel ejtette ki a szája.

 

Nem tudom, miképp történt, mi véle megesett,

netán a bajt kereste, bizony az is lehet,

egynehány ellensége a nyomába eredt,

megölték: az Úr vétkét néki bocsássa meg!

 

A községnek lakói s a klastrombéli társak

okát nem tudták adni e különös halálnak,

a községhatáron túl tetemének sírt ástak,

hívők közé temetni vétkeset nem kívántak.

 

Bánta a Boldogságos a temetés e módját,

kolostorból kivetve hevert, M néki szolgált,

hát megjelent egy papnak, gyönyörű álmot ott lát,

hozzák rendbe a dolgot, amit tettek, gonoszság.

 

A temetkezés óta már harminc nap is eltelt,

ennyi idő megárthat a föld alá vetettnek.

Szűz Szent Mária mondó: „Eme oktalan tettet

tegyétek jóvá, vissza hozván a kivetettet.

 

Parancsolom, mondd nékik: nem érdemli ez ember,

hogy kivesse magából, ahol szolgált, a szent hely,

szegény titoknokommal eképpen bánni nem kell,

temessétek egy sírba őt is a többiekkel."

 

Kérdezi riadozva amaz, álmából ébredt:

„Ki vagy te, aki szólasz? Miként neveznek téged,

tudjam, hogy M parancsol, kérdezem csak evégett,

panaszt netán az elhunyt tett, avagy egy kisértet?"

 

Felelt a Boldogságos: „Szűz Szent Mária szólít,

Jézus Krisztusnak anyja, kinek szítta bimbóit

hajdan az égi gyermek, az pedig, megholt itt,

titoknokom éltében, jó hívem vala holtig.

 

Hellyel nem kínáltatok a szentelt temetőben,

vegyétek e parancsot, amit most hallasz tőlem,

holtában számkivetve ne porladjék a földben,

ha ezt nem teljesíted, ne lássalak előttem."

 

A szent hölgy ekként szólott, lett hamar foganatja,

a sok barát a földből a holtat kikaparta,

akkoron csodát láttak, ámuldoztak is rajta,

akkora csoda volt ott, a veremnek alatta.

 

Szájából kinőtt néki egy gyönyörű virág,

olyan gyönyörűséges, illata szállva szállt,

édes, szépséges illat a nagy térségen át,

nem érezte ott senki a rothadás szagát.

 

Nézegették, oly friss volt, oly egészséges nyelve,

miként az érett alma, ha nézed, ketté szelve,

frissebb, szebben pirosló talán nem is lehetne,

miként beszélt a kertben társaira nevetve.

 

Látták, a Boldogságos vala, aki csodát tett,

hasonlítható ehhez nincs e világon más tett,

a szent dalt énekelték, mondták buzgón az áment,

a legszebb sírba vitték, hol lelke glóriát nyert.

 

Világnak minden népe, szolgái Szűzanyánknak,

őnéki ha áldoztok, jutalmul ő megáld majd,

éltetek öröm lészen, boldogságtok nem várat,

lelketek üdvözül majd végnapján a halálnak.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

Related videos


minimap