This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Valle, Juvencio: Szabad lélek (El hijo del guardabosque III in Hungarian)

Portre of Valle, Juvencio
Portre of Kormos István

Back to the translator

El hijo del guardabosque III (Spanish)

Yo no tengo recursos ni tácticas. Soy puro,
límpido y primitivo, azul como una égloga;
no tengo ocultas ciencias, la pura luz del cielo
con su índice florecido me favorece.
De repente su ramo mágico me signa
y soy entonces el pastor bienaventurado.

Si me voy de aventuras, voy como soy: desnudo
sin brebajes, ni anillos, sin manes tutelares.
Voy cantando y soñando como quien va por agua,
como quien va a cortar la flor del alba:
como por tierra propia y conocida me muevo.

Si de miel me alimento, para mí todo tiene
sentido de dulzura, y todo me explico
a base de optimismo. Afino oído y arpa
y es como si mis hombros florecieran,
como si en mi garganta cantara el agua.

Soy el hombre que ara desde el alba a la noche;
el pastor trasnochado de música y rebaño;
el sencillo carpintero con olor a virutas;
o el viejo evangelista que se sabe la Biblia
y en estado de gracia la canta en las esquinas,
explicándose a su modo la dirección del viento.

Cuando quiero alzo mi torre a los espacios
para coger el ramo señero. Alzo la frente
para beber la luz que me viene de arriba.
Oficiante de eternidad llevo a mi boca
mi pequeña poción de leche agria.

Por eso es que puedo cantar como el águila:
de pie en mi silencio, como sobre una roca,
tembloroso de azul; por eso puedo
escarbando en mi propia madera silenciosa
desatar las primarias gargantas de la tierra.

Porque libre me sé. Porque a nadie le debo
el sorbo de agua. Y es mía la serena
embriaguez que em embarga. Arquitecto cumplido
mi clima para vivir lo hace mi mano,
y si mi ruta es dura asísteme el orgullo
de sobrellevar cantando mi pesado madero.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://soyunhipoceronte.blogspot.hu

Szabad lélek (Hungarian)

Nem élek taktikával, trükkel se, tiszta lettem,
áttetsző s egyszerű, kék mint egy ekloga;
nincs titkos tudományom, a mennybolt tiszta fénye
kedvemre zeng virágos ujjával a magosban.
Egyszercsak megkeresztez bűvölő ágboga,
és akkor én leszek az üdvösséges pásztor.

Kalandozásra menni csak pőrén indulok,
varázsital s gyűrű, jószellem nem vezérel.
Dalolva s álmodozva járok, mint ki vízen jár,
ki a hajnal virágát letépni bandukol:
lépdelve magam földjén, ismerős tájakon.

Édes virágméz táplál, tehát számomra minden
édességes ízű, mindent befogadok.
Ha felhangolom hárfám és hegyezem fülem,
mintha a vállaim virágba borulnának,
mintha vízcsobogás zengedeztetné torkom.

Olyan ember vagyok, ki vakulásig szántok;
muzsikát figyelő, nyájjal virrasztó pásztor;
a forgács-illatú, egyszerű földi ács,
a vén evangélista, jó Biblia-fújó,
ki utcasarkokon kántál ájtatosan,
ki tudja a széljárást, s mondja maga szavával.

Amikor akarom, tornyomat emelem,
hogy árva ágat fogjak. Homlokom fénybe mártom,
kortyolva illatát, mely árad rám a mennyből.
Az örökkévalóság misézőpapjaként
hordom számban fanyar tejitalom: a békét.

Ezért járom a mennyet, mint a kőszáli sas:
állok csöndem alatt, mint sziklaperemen,
kékségben riadozva; talán ezért tudom
tulajdon néma fámon kapirgálva ügyetlen
elszabadítani az ősi hangokat.

Szabad lélek vagyok. Senki nem kérhet számon
egyetlen korty vizet. Enyém a csöndes mámor;
ömölhet széjjel bennem. Igazi építész:
saját kezemtől épül a saját égövem.
Ha rögös is utam, segít a büszkeségem,
s dalolva hordozom a fakeresztemet.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://blog.xfree.hu

minimap