Enno, Ernst: Fehér éjszaka (Öö valge on õnn in Hungarian)

Nii pehme on valge öö hämaram tund.
Nii pehme ja sügav ta meel-
üks ööbik on siin ja teine on sääl,
ja kolmas on enese südame hääl, -
kel sõnu siin leiaks veel keel.

Kus on su kallas ja kauguse rand-
silm, miks sa ei leia veel und?
Pool valgust, pool varju, see südame tee;
pool rõõmu, pool muret, nii heliseb see-
on üürike õnnestav tund.

Kepp kätte ja rända, öö valge on õnn-
veel kuskil on otsata hää-
kõik kordub, ons kordaja isegi uus,
see küsimus helises mõnegi suus-
las mõtetest vabaneb pää.

Las olla kõik kallas ja kauguse rand-
ööl tuhat on paitavat kätt;
käi tasa ja laula nii üksinda teel,
et vabaneks kõigest kord kütkenend meel-
ööl tuhat on aitavat kätt.

Käi tasa ja laula ja unusta kõik;
las magada udu ja ilm-
üks ööbik on siin ja teine on sääl
ja kolmas on enese südame hääl-
las särada õnnelik silm.

A fehér éjben jön egy óra, amelynek
mély lelke mindennél szabadabb -
egy fülemüle itt, a másik amott
és szíved hang ját is hallhatod
milyen nyelv talál itt még szavakat?

Hol a partod, éjszaka és hol a véged?
Szememre miért nem hull puha álom?
A szív útja csak ez: fele fény, fele árny;
bánat s öröm - erről szól a madár -
szebb dalt még lehet-e várnom?

Fogj botot, indulj: tiszta az éj.
Végtelen jó van még valahol.
Ismétlődik minden, de azért lehet új még -
a bársonyos éjben zajtalanul lépj!
Fejedben a gond már nem zakatol.

Tán megleled ma a partot, a véget -
az éjnek hány simogató keze van!
Menj csendesen, dudorászva magadban,
hogy szabad légy a testvéri szabadban -
az éjnek ezer gyöngéd keze van.

Menj csendben, dudorássz és felejts el mindent!
Hadd aludjék a köd és a világ -
egy fülemüle ott, a másik emitt,
a szíved hangja a harmadik,
és szemed a partok végibe lát.