Koskenniemi, V. A.: Nyáréjszaka (Kesäyö in Hungarian)

Tutut aitat jo kaikki unelmoi,

koko kylä uinailee.

Vain joelta hanurin soitto soi

ja verkkaan loittonee.

Kaikk' elämän äänet on kuolleet pois

yön helmaan lumotun.

Jos mun murheeni muistotkin vaieta vois

ja sydämeni mun!

Az álomnak a világ behódol,

kamra és ház szendereg.

Harmonika zeng át a folyóról,

majd egyre csendesebb.

Az élet sokféle hangja belehal

az éjszaka ölibe.

Ám a bánatot, mely szívembe belemar,

vajon ki öli meg?