Kailas, Uuno: Mezítláb (Paljain jaloin in Hungarian)

Niin mä kerran

tieni aloin,

niin mä kuljen:

paljain jaloin.

Avohaavat

syvät näissä

ammottavat

kantapäissä:

rystysihin

joka kiven

jäänyt niist´ on

verta hiven.

– Mutta niinkuin

matkan aloin,

päätän myös sen:

paljain jaloin.

Silloinkin, kun

tuska syvin

viiltää, virkan:

– Näin on hyvin.

– Tapahtukoon

tahtos sinun,

Kohtaloni,

eikä minun.

Valaha az

üt kezdetén

vándoroltam

mezítláb én.

Nyitott sebek,

mélyek nagyon,

tátogattak

a sarkamon,

és ott maradt

a gödrökön

egy csöppnyi vér

minden kövön.

Akárcsak az

út kezdetén,

a végén is

mezítláb én.

Mikor mélyen

belém hasít

a kín, mondom:

- Hát jól van így.

Legyen a te

akaratod,

Sorsom, döntsél,

én rád hagyom.