Bellay, Joachim du: Már kertje kóbor csillagseregét (Déjà la nuit en son parc amassait in Hungarian)

Déjà la nuit en son parc amassait

Un grand troupeau d'étoiles vagabondes,

Et, pour entrer aux cavernes profondes,

Fuyant le jour, ses noirs chevaux chassait ;

Déjà le ciel aux Indes rougissait,

Et l'aube encor de ses tresses tant blondes

Faisant grêler mille perlettes rondes,

De ses trésors les prés enrichissait :

Quand d'occident, comme une étoile vive,

Je vis sortir dessus ta verte rive,

O fleuve mien ! une nymphe en riant.

Alors, voyant cette nouvelle Aurore,

Le jour honteux d'un double teint colore

Et l'Angevin et l'indique orient.

Már kertje kóbor csillagseregét

egybeszedte az Éj, s hogy ködlakába

érjen, míg rá nem ront a nap világa,

hajszolni kezdte ében szekerét.

India felöl piroslott az ég,

a Hajnal szőke fürtjét szétzilálva

gyémánt harmatot szitált a világra,

és gyöngyösen fölcsillámlott a rét:

de ím, nyugatról, mint egy élő csillag,

nyájas folyóm! zöldellő partjaidnak

gyöpére száll egy Nimfa és kacag:

s ekkor, ez új Hajnal láttán a szégye

kettős pírjával lobban föl az égen

az indus és az anjou virradat.