Apollinaire, Guillaume: Nem féltem visszanézni (J'ai eu le courage de regarder en arrière in Hungarian)

J'ai eu le courage de regarder en arrière

Les cadavres de mes jours

Marquent ma route et je les pleure

Les uns pourrissent dans les églises italiennes

Ou bien dans de petits bois de citronniers

Qui fleurissent et fructifient

En même temps et en toute saison

D'autres jours ont pleuré avant de mourir dans des tavernes

Où d'ardents bouquets rouaient

Aux yeux d'une mulâtresse qui inventait la poésie

Et les roses de l'électricité s'ouvrent encore

Dans le jardin de ma mémoire

Nem féltem én és visszanéztem én

Utamat napjaim holttestei

Jelzik és én siratom őket

Van amelyik olasz templomokban porlad

Vagy citromligetkékben

Melyek egyszerre hoznak virágot és gyümölcsöt

Bármelyik évszakban

Más napjaim kocsmák mélyén haltak meg sírva

Lángvörös csokrok sütöttek ott

Egy mulatt nő szemébe ő találta fel a költészetet

Még nyílnak a villanyrózsák

Az emlékezetem kertjében