Homérosz: Himnusz a Naphoz (Εἲς Ἥλιον in Hungarian)

ἥλιον ὑμνεῖν αὖτε Διὸς τέκος ἄρχεο Μοῦσα, 
Καλλιόπη, φαέθοντα, τὸν Εὐρυφάεσσα βοῶπις 
γείνατο Γαίης παιδὶ καὶ Οὐρανοῦ ἀστερόεντος: 
γῆμε γὰρ Εὐρυφάεσσαν ἀγακλειτὴν Ὑπερίων, 
αὐτοκασιγνήτην, ἥ οἱ τέκε κάλλιμα τέκνα, 
Ἠῶ τε ῥοδόπηχυν ἐυπλόκαμόν τε Σελήνην 
Ἠέλιόν τ᾽ ἀκάμαντ᾽, ἐπιείκελον ἀθανάτοισιν, 
ὃς φαίνει θνητοῖσι καὶ ἀθανάτοισι θεοῖσιν 
ἵπποις ἐμβεβαώς: σμερδνὸν δ᾽ ὅ γε δέρκεται ὄσσοις 
χρυσέης ἐκ κόρυθος: λαμπραὶ δ᾽ ἀκτῖνες ἀπ᾽ αὐτοῦ 
αἰγλῆεν στίλβουσι παρὰ κροτάφων δέ τ᾽ ἔθειραι 
λαμπραὶ ἀπὸ κρατὸς χαρίεν κατέχουσι πρόσωπον 
τηλαυγές: καλὸν δὲ περὶ χροῒ λάμπεται ἔσθος 
λεπτουργές, πνοιῇ ἀνέμων: ὕπο δ᾽ ἄρσενες ἵπποι. 
ἔνθ᾽ ἄρ᾽ ὅ γε στήσας χρυσόζυγον ἅρμα καὶ ἵππους, 
[αὐτόθι παύεται ἄκρου ἐπ᾽ οὐρανοῦ, εἰσόκεν αὖτις] 
θεσπέσιος πέμπῃσι δι᾽ οὐρανοῦ Ὠκεανόνδε. 
χαῖρε, ἄναξ, πρόφρων δὲ βίον θυμήρε᾽ ὄπαζε. 
ἐκ σέο δ᾽ ἀρξάμενος κλῄσω μερόπων γένος ἀνδρῶν 
ἡμιθέων, ὧν ἔργα θεαὶ θνητοῖσιν ἔδειξαν.

Zengj a sugárzó Napról most, Zeusz gyermeke, Múzsa,
Kalliopé, minekünk - a tehénszemű Eurüphaessza
szülte, a Föld meg a csillagos Ég sarjának; a híres
Eurüphaesszát nőülvette a nagy Hüperíón,
nővérét s neki gyönyörűszép gyermekeket szült,
rózsakarú Éószt, azután szépfürtü Szelénét
s Éelioszt, ki nem ernyed s isteneinkre hasonlít,
fénylik a földi halandóknak meg az égilakóknak,
száll szekerén, s kitekint éles szeme fényes aranyló
harci-sisakjából, pompás sugarak ragyogóan
áradnak szét róla, halántékán meg a fényes
hajfürtök koszorúzzák szép és messzirelátszó
arcát. Testén könnyüszövésű szép köpeny áraszt
fényt, míg szélben leng. S szekerével szállnak a mének.
Megfékezve aranyjármú szekerét s paripáit,
egy kissé pihen ott, a nagy ég tetején, azután meg
újra csodásan vágtat az égen az Ókeanoszba.
      Üdvözlégy, kegyesen nyújts szívviditó eleséget;
félisten hősökről szólok utánad a dalban,
kiknek tetteiről Múzsáktól hall a halandó.