Nazor, Vladimir: Alszik az erdő (Šuma spava in Hungarian)

Mrak je. Na dnu šume iz malena vrela
Kaplje troma voda, i tih grgolj stoji.
Koritu je na rub nijema sjena sjela
Pa u miru gluhu zvonke kaplje broji.
Kada kaplja pane, ko od bolna straha
Svaki list se njiše;
Ide šum od zemlje sve do zelen-vrha:
  "Tiho! tiho! tiše!"

Čeka narod cvijeća, paprati i buba
Očima punih sanka. – Ona sjena sada
Laganu je ruku digla s kamen-ruba,
Pa joj na dlan meki šutke voda pada.
Svijetnjak svijeću gasi.Sklapa modre oči
Potočnica plava.
Ispod crnih krila gluhe ljetne noći
    Šuma tvrdo spava.

Sötét. Erdő öblén csendesen zenélve
Parányi forrásból lusta, halk víz csurog.
Hallgatag árny ül le a vályúszegélyre –
Süket csendben lesi a zengő csöpphurok
Dalát. S ha csöpp hull: omló sóhajjá mállik,
Levelek ezre lebben:
Leng a zaj a földtől föl, a zöld sudárig:
Csönd! Csöndben! Csöndesebben!

Várnak a virágok, bogarak és mohák
Álomült szemekkel. – Az árny most álmatag
Épp a szegélyről bontja keze bársonyát,
S puha tenyerébe, hallga, vízsáv szakad.
Meghalnak a gyertyák. S a nefelejcs kéken
Lehunyja szemét. Megnő
A sötét. Nagy, süket szárnya alatt a nyáréjben
Jó mélyen alszik az erdő.