This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Szente B. Levente: (hát mégis)

Portre of Szente B. Levente

(hát mégis) (Hungarian)

…úgy fognak,
mint őrző kutyák
a vadszagot, mikor
a mindig keresőt lehagyja
most a koldus, a vándor,
a hazatérő, miként
egy kilincset,
kézről-kézre
adnak, szorítanak,
el nem engednek,
csak jönnek és jönnek,
belém lépnek
emlékestül,
ott sokasodnak,
itt gyülekeznek,
úgy tesznek , mintha
otthon lennének,
bennem élnek-halnak,
leköpnek és lenyalnak,
arcul ütnek, megcsókolnak,
lelaknak, más nevében
megáldanak, taposnak,
ó, mit kibír a test, ha szárnyal
az önmagát kereső lélek,
micsoda rettenet, ahogy közben
mardos a hideg belülről,
a test-tájaim szócsaták zúzzák, törik,
fogvacogva már, csontjaim
kificamodva, loholunk hát mégis
a semmi közepén, véges-végig,
valahova, el, el innen, csal el, mondják
vacogva az emberek –
aztán néha mikor elhagynak,
szomorúan bár, de emlékezem:
csöppnyi meleg kéne,
lehetne tenyered
szívem melegében,
de ki vagyok én, ha
te is ezt érzed…



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationa szerző

minimap