Ady Endre: Parížom šla Jeseň (Párizsban járt az ősz in Slovak)

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Včera sa Jeseň šuchla cez Paríž.
Po bulvári Saint Michele kradla sa,
v kanikule, pod míkvym haluzím,
a so mnou stretla sa.

Práve som k Seine šiel a v duši mi
pesničky ako raždie horeli,
čmudiace, smiešne, žiaľne, nachové,
že umriem vraveli.

Jeseň ma dostihla a šepla dač.’
Bulvárom Saint Michele to zachvelo.
Zum, zum: po ceste lístie žartovné
si poletovalo.

Minúta: len čo Leto užaslo,
z Paríža Jeseň ušla s chichotaním.
Tu bola, a že bola, viem len sám
pod lístím rozstonaným.