This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Arany János: Klára Zács (Zách Klára in Estonian)

Portre of Arany János

Back to the translator

Zách Klára (Hungarian)

Énekli egy hegedős a XIV-ik században

   Királyasszony kertje
   Kivirult hajnalra:
Fehér rózsa, piros rózsa...
   Szőke, leány, barna.

   "Királyasszony, néném,
   Az egekre kérném:
Azt a rózsát, piros rózsát
   Haj, beh szeretném én!

   Beteg vagyok érte,
   Szívdobogást érzek:
Ha meghalok, egy virágnak
   A halottja lészek!"

   "Jaj! öcsém, Kázmér,
   Azt nem adom százér! -
Menj! haragszom... nem szégyelled?...
   Félek, bizony gyász ér!

   Sietős az útam,
   Reggeli templomra:
Ha beteg vagy, hát fekügy le
   Bársony pamlagomra." -

   Megyen a királyné,
   Megyen a templomba;
Szép virágok, deli szűzek
   Mind követik nyomba.

   Könyörögne, - nem tud,
   Nem tud imádkozni;
Olvasóját honn feledé:
   Ki megyen elhozni?

   "Eredj fiam, Klára,
   Hamar, édes lyányom!
Megtalálod a térdeplőn,
   Ha nem a diványon."

   Keresi a Klára,
   Mégsem akad rája:
Királyasszony a templomban
   Oly nehezen várja!

   Keresi a Klára,
   Teljes egy órája:
Királyasszony a templomban
   De hiába várja.

   Vissza se megy többé
   Deli szűzek közzé:
Inkább menne temetőbe
   A halottak közzé.

   Inkább temetőbe,
   A fekete földbe:
Mint ama nagy palotába
   Ősz atyja elébe!

   "Hej! lányom, lányom!
   Mi bajodat látom?
Jöszte, borúlj az ölemre,
   Mondd meg, édes lyányom."

   "Jaj, atyám! nem - nem -
   Jaj, hova kell lennem!
Hadd ölelem lábad porát, -
   Taposs agyon engem...!"

   Harangoznak délre,
   Udvari ebédre;
Akkor mene Felicián
   A király elébe.

   A király elébe,
   De nem az ebédre:
Rettenetes bosszuálló
   Kardja - volt kezébe'.

   "Életed a lyányért
   Erzsébet királyné!"
Jó szerencse, hogy megváltja
   Gyönge négy ujjáért.

   "Gyermekemért gyermek:
   Lajos, Endre, halj meg!"
Jó szerencse, hogy Gyulafi
   Rohan a fegyvernek.

   "Hamar a gazembert...
   Fiaim, - Cselényi...!"
Ott levágák Feliciánt
   A király cselédi. -

   "Véres az ujjad,
   Nem vérzik hiába:
Mit kivánsz most, királyi nőm,
   Fájdalom díjába?"

   "Mutató ujjamért
   Szép hajadon lányát;
Nagy ujjamért legény fia
   Borzasztó halálát;

   A másik kettőért
   Veje, lánya végét;
Piros vérem hullásaért
   Minden nemzetségét!"

   Rossz időket érünk,
   Rossz csillagok járnak.
Isten ója nagy csapástól
   Mi magyar hazánkat! -



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Klára Zács (Estonian)

Laulab menestrel XIV sajandil

Kuninganna aed läks
koidu aegu õide:
valgeid roose, punaroose…
Musti, valgeid neide.

„Õde, kuninganna,
taevast abi anna:
seda roosi, punast roosi,
oi, kuis armastan ma!

Olen lausa haige,
süda peksab kurgus:
kui ma suren, muutun ühe
lillekese surnuks!”

„Oi, mu vend Kazimierz,
saja eestki mitte! —
Mine! Raevun… häbi pole?…
Kardan, lein on kindel!

Nüüd pean kiirustama
hommikpalvusele;
oled haige, heida minu
sametdiivanile.” —

Läheb kuninganna,
läheb kirikusse;
tema kannul kaunid lilled,
kõik ta neitsid uhked.

Palvetaks — ei oska,
meelest läinud palved;
palvehelmed koju jättis:
kes need toob nüüd talle?

„Mine, kallis Klára,
neiu, ole nobe!
Leiad nad mu palvepingilt,
kui neid sohval pole.”
Klára otsib hoogsalt,
helmeid leida loodab;
kuninganna pühakojas
nõnda raskelt ootab!

Klára otsib hoogsalt,
tund ju mööda voolab:
kuninganna pühakojas
ilmaaegu ootab.

Rohkem ta ei lähe
neitsikeste sekka:
pigem läheks surnuaeda
kalmuliste sekka.

Pigem surnuaeda,
musta mulla alla:
mitte lossi hallipäise
isa silma alla!

„Hei, tütar, tütar!
Näen, et sul on häda!
Tule, lange mulle sülle,
kallis, räägi ära.”

„Oi, isa! Ei — ei —
Kuhu tuleks minna!
Embaksin su jalge tolmu,
surnuks talla mind sa…!”

Lõunakellad löövad,
õukond läheb sööma:
siis läks vapper Felicián
kuninga peovõõraks.

Kuninga peovõõraks,
aga mitte sööma:
kättemaksuhimuline
saabel rippus vööl tal.

„Erzsébet, sa kõrge
elu mulle võlgned!”
Õnn, et kuninganna kaotab
ainult neli sõrme.

„Lapse eest su lapsed:
Lajos, Endre, koolge!”
Õnn, et Gyulafi veel sööstab
sõjariista poole.

„Kiiresti see lurjus…
Poisid kõik — Cselényi…!”
Maha löövad Feliciáni
kuninglikud teenrid. —

„Asjata ei jookse
punast verd su haavast:
mida soovid, kõrge kaasa,
valurahaks saada?”

„Nimetise eest ta
kaunist tütart soovin;
pöidla eest ta suure poja
kohutavat koolmist;

teiste kahe eest
väi ja tütre surma;
vere eest ta perekonna
täielikku turma!”

Käes on halvad ajad,
halvad tähekogud:
Jumal hoidku suurest hoobist
ungarlaste kodu! —



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.scribd.com

minimap