This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Arany János: Maisilüdimine (Tengeri-hántás in Estonian)

Portre of Arany János

Back to the translator

Tengeri-hántás (Hungarian)

Ballada

Ropog a tűz, messze süt a vidékre,
Pirosan száll füstje fel a nagy égre;
   Körülállja egynehány fa,
   Tovanyúlik rémes árnya;
   S körül űli a tanyáknak
   Szép legénye, szép leánya.

"Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni!
Nem is illik összebúva susogni.
   Ki először piros csőt lel,
   Lakodalma lesz az ősszel.
   - Tegyetek rá! hadd lobogjon:
   Te gyerek, gondolj a tűzzel.

- Dalos Eszti szép leány volt, de árva.
Fiatal még a mezei munkára;
   Sanyarú volt beleszokni:
   Napon égni, pirosodni,
   - Hüvös éj lesz, fogas a szél! -
   Derekának hajladozni.

Deli karcsú derekában a salló,
Puha lábán nem teve kárt a talló;
   Mint a búza, piros, teljes,
   Kerek arca, maga mellyes,
   - Teli a hold, most buvik fel -
   Az egész lyány ugyan helyes.

Tuba Ferkó juhot őriz a tájon:
Juha mételyt legel a rossz lapályon,
   Maga oly bús... mi nem éri?
   Furulyája mindig sí-ri,
   - Aha! rókát hajt a Bodré -
   Dalos Esztert úgy kiséri.

Dalos Eszti - a mezőre kiment ő,
Aratókkal puha fűvön pihent ő;
   De ha álom ért reájok,
   Odahagyta kis tanyájok'
   - Töri a vadkan az "irtást" -
   Ne tegyétek, ti leányok!

Szederinda gyolcs ruháját szakasztja,
Tövis, talló piros vérit fakasztja;
   Hova jár, mint kósza lélek,
   Ha alusznak más cselédek?...
   - Soha, mennyi csillag hull ma! -
   Ti, leányok, ne tegyétek.

Tuba Ferkó a legelőt megúnta,
Tovahajtott, furulyáját se fútta;
   Dalos Eszter nem kiséri,
   Maga halvány, dala sí-rí:
   - Nagy a harmat, esik egyre -
   Csak az isten tudja, mér' rí.

Szomorún jár, tébolyog a mezőben,
Nem is áll jól semmi dolog kezében;
   Éje hosszú, napja bágyadt,
   Szive sóhajt - csak egy vágyat:
   - De suhogjon az a munka! -
   Te, halál, vess puha ágyat.

Ködös őszre vált az idő azonban,
Törik is már a tengerit Adonyban;
   Dalos Eszter csak nem jött ki:
   Temetőbe költözött ki;
   - Az a Lombár nagy harangja! -
   Ne gyalázza érte senki.

Tuba Ferkó hazakerűlt sokára,
Dalos Esztit hallja szegényt, hogy jára;
   Ki-kimén a temetőbe
   Rossz időbe', jó időbe':
   - Kuvikol már, az ebanyja! -
   "Itt nyugosznak, fagyos földbe."

Maga Ferkó nem nyughatik az ágyon,
Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon,
   Muzsikát hall nagy-fenn, messze,[*]
   Dalos Eszti hangja közte,
   - Ne aludj, hé! vele álmodsz -
   Azt danolja: "gyere! jöszte!"

Nosza Ferkó, felszalad a boglyára,
Azután a falu hegyes tornyára;
   Kapaszkodnék, de nem éri,
   Feje szédűl: mi nem éri?...
   - Tizenkettőt ver Adonyban:
   Elég is volt ma regélni. -"

Lohad a tűz; a legények subába -
Összebúnak a leányok csuhába;
   Magasan a levegőben
   Repül egy nagy lepedő fenn:
   Azon ülve muzsikálnak,
   Furulyálnak, eltünőben.

[*] Mezőn háló emberek sokszor vélnek magasan a légben felettük áthúzódó kísértetes zenét hallani, a (daemoni) zenészek valami nagy, kiterült ponyván repülnek tova. - A. J.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Maisilüdimine (Estonian)

Ballaad

Tuli praksub, kuma paistab kaugele,
punast suitsu tõuseb üles kõrgele;
mõni puu ta ümber seisab,
hirmsat musta varju heidab;
tule ümber koos on küla
kaunid peiud, kaunid peiad.

„Laske käia! Suur on kuhi: üks ja kaks!
Aega pole kaelakuti sosinaks.
Kes saab tõlviku, mis punab,
juba sügisel teeb pulmad.
— Tooge hagu! Lõke loitku,
väike tüdruk, valva tuld sa.

— Laulu-Eszti oli ilus vaenelaps,
põllutööst tal üle veel ei käinud jaks;
raske oli harjutada,
päikses ihu kõrvetada,
— külmaks kisub, tuul on vinge! —
habrast pihta kõverdada.

Nõtket pihta sirbid tal ei vaevanud,
pehmeid taldu tüükad veel ei piinanud;
nägu ümar, rinnad kõrged
nagu küpsel nisukõrrel
— kuu on täis, nüüd roomab peitu —
neiu oli aus ja õige.

Tuvi-Ferkó lambaid hoiab nõlvakul,
lambad ussikarja kehval villakul,
ise nukker… tea, kas maksab?
Vilepillgi aina nutab,
— Bodré ajab rebast taga —
kui ta Laulu-Esztrit saadab.

Laulu-Eszti — põllule läks välja ta,
lõikajate juurde heitis puhkama;
ent kui uni saabus nendel,
küla taha jooksis kergelt,
— metsseakari tuhnib „kütist” —
neiud, ärge seda tehke!

Marjaokstes linast kleit tal rebeneb,
okkad-tüükad kiskvad sääred verele;
kus ta käib kui kurjad vaimud,
kui kõik sulased on uinund?…
— Oi, kui palju tähti sajab! —
Ärge seda tehke, neiud.

Tuvi-Ferkót tüüdanud on rohumaa,
otsib uut ja pilligi ei puhu ta;
Esztril, kes ei käi ta kõrval,
nahk on kalbe, laulud kurvad:
— kastet palju, muudkui langeb —
jumal teab vaid, miks ta nutab.

Nukrameelselt kõnnib, uitab väljadel,
ükski töö ei tule enam välja sel;
öö on pikk ja päev on poolik,
süda ohkab — üht vaid soovib:
— vuhisegu töö te kätes! —
surm, tee mulle pehme voodi.

Sügisudu maale laskus üleöö,
Adonyis on käsil juba maisitöö;
Laulu-Eszter eal ei tule:
kolis ära kalmistule;
— kell lööb kõlksu, see on Lombár! —
andke andeks kadunule.

Tuvi-Ferkó kauaks ajaks koju läks,
kuulis, kuidas vaesel Laulu-Esztril läks;
surnuaiale teeb käike,
sadagu või paistku päike:
— huikab juba, tõotab häda! —
„Puhkavad siin mullas jäises.”

Ferkó ise sängis ei saa uinuda,
kinnisilmi täiskuu valgel jalutab;
kõrgelt-kaugelt pillimänge*
sekkub Laulu-Eszti häälde,
— lahti maast! Näed unes teda —
laulab nii, et: „Tule! Lähme!”

Ferkó jookseb otse üles künkale,
küla kellatorni otsa viib ta tee;
roniks veel kolm-neli vaksa,
pea käib ringi: tea, kas maksab?…
— Adonyis lööb kaksteist korda,
kauem rääkida ei jaksa. —”

Tuli raugeb; poisid kasukatele,
neiud õlgedele teevad aseme;
kõrgel õhus teispool pilvi
lendab lina, sellel pilli
puhutakse mõtiskledes
unenäos või suisa ilmsi.

*Väljas magavad inimesed arvavad sageli, et kuulevad pea kohal õhus läbitungivat kummituste muusikat ja (deemonlike) muusikute lendamist mingis suures, laias parves. J. A.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.scribd.com

minimap