This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Babits Mihály: Memorial (Siremlék in English)

Portre of Babits Mihály

Siremlék (Hungarian)

Engem nem látott senki még. S az évek

suhantak. Minden évben egy-egy fátyol

hullott le rólam: mégis csupa fátyol

a lelkem; s búsan hátrálnak az évek.

 

Ki fog meg engem? Mint a hal, kisiklom;

Próteuszként változom és elomlok,

mint síma hab. Óh változom s elomlok

míg élek, s minden marokból kisiklom.

 

De ha meghalok, kikelek mezitlen

koporsómból, sírom fölé örökre

szobornak állni s maradva örökre

láthatón, mozdulatlan és mezitlen.

 

Madarak jönnek s szállnak: én csak állok.

A nap kisüt s mosolygok; szürke felhő

árnyékoz s elborúlok, mint a felhő;

s a zápor is sűrűbb lesz, ahol állok.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Memorial (English)

No-one has ever seen me. And the seasons

sail by. Each year I shed another veil

but still, my soul is: veils within a veil

amid retreating melancholy seasons.

 

Slick like a fish, they never catch me live.

I’m Proteus, I change and melt away

like sea foam. Oh, I change, I melt away

and slip their grasp as long as I’m alive.

 

But when I die I leave my coffin, naked

to stand erect upon my grave forever –

I shall remain a monument forever

for all to see me motionless and naked.

 

The birds come, fly around me: I’m just standing.

The sun comes out, I smile, and then great cloud

looms over me, I darken with the grey cloud;

even the rain falls harder where I’m standing.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://books.google.hu/books

minimap