József Attila: Without Knocking (Kopogtatás nélkül in English)

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül
bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul,
amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül
bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

1926. április

If I get to love you, you can visit me any time

without knocking,

but think it well over,

I’ll make your bed on my straw-mattress,

the rustling straw sighs dust.

I’ll pour fresh water in the jug for you,

I’ll wipe off your shoes before you leave,

nobody will disturb us here,

hunched up you can mend our clothes quietly.

Silence is so heavy, I’ll also talk to you,

if you’re tired, I’ll offer you my only chair,

if it’s hot, you may take off tie and tight collar,

if hungry, you’ll get clean paper to eat from,

and when there’s something else, that too,

but then, please, leave a little for me, too,

I, too, feel forever and ever hungry.

If I get to love you, you can visit me any time

without knocking,

but think it well over,

it would grieve me, if you didn’t come too long.

April 1926