József Attila: Tell me what lies in store for a man... (Mondd, mit érlel… in English)

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

akinek nem jut kapanyél;

kinek bajszán nem billeg morzsa,

ki setét gondok közt henyél;

ültetne krumplit harmadába

s nincs szabad föld egy kapa se,

s csomókban hull a hajaszála

s nem veszi észre maga se?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

akinek öt holdja terem;

lompos tyúkja kárál a torsra

s gondjai fészke a verem;

s igája nem zörög, sem ökre

nem bőg elnyújtva - nincs neki -

s mélyéről párolog a bögre,

ha kis családját eteti?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

ki maga él, maga keres;

levesének nincs sava-borsa,

hitelt nem ád a fűszeres;

egy tört széke van, hogy begyújtson,

repedt kályháján macska ül,

ritmust lóbál az ajtókulcson,

néz, néz, s lefekszik egyedül?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

ki családjáért dolgozik;

veszekszenek, kié a torzsa,

és csak a nagy lány néz mozit;

a nő mindig mos - lucsok holtja -

szájíze mint a főzelék

s a szigor a lámpát ha eloltja,

csend fülel, motoz a setét?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

ki a gyár körül őgyeleg;

helyén a kapszlit nő kapdossa

s elfakult fejű kisgyerek;

s a palánkon hiába néz át,

hiába cipel kosarat,

szatyrot, - ha elalszik, fölrázzák

s lebukik, hogyha fosztogat?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

ki sót mér, krumplit, kenyeret,

hozomra, újságpapirosba

s nem söpri le a mérleget;

s ritkás fény közt morogva rámol

- az adó hosszú, nagy a bér -

s mi haszna sincs, hiába számol

többet a petróleumért?

S mondd, mit érlel annak a sorsa,

ki költő s fél és így dalol;

felesége a padlót mossa

s ő másolás után lohol;

neve, ha van, csak áruvédjegy,

mint akármely mosóporé,

s élete, ha van élte még egy,

a proletár utókoré?!

1932. jan.

Tell me what lies in store for a man

who gets no chance to hoe or dig,

from whose moustache no crumb dangles

and who’s idle among dark worries;

anyone’s spuds he’d plant for a third

taut there isn’t an inch of free land left

and his hair is falling out in tufts

- he hasn’t even noticed it yet?

Tell me what lies in store for a man

who has five acres and a bit,

his scraggy hen squawks at the stumps

the nest of his worries is the pit.

His yoke doesn’t creak and his ox

does not bellow - he hasn’t any

from the bottom of the mug rises the steam

as he feeds his small family?

Tell me what lies in store for a man

who lives alone who works alone,

he has no pepper and salt for his soup

the grocer would not sell things on loan.

He has a chair - to make fire with

a cat sits on his cracked stove

he rhythmically swings the key of the door

he gazes and goes to bed alone?

Tell me what lies in store for a man

who works to keep his family;

They quarrel over the cabbage stalk

only the big girl can go to a movie.

The wife just washes - a slave to sludge -

her mouth has a taste of vegetables

when strictness turns the burning light out

silence eavesdrops, darkness gropes about?

Tell me what lies in store for a man

who is out of work and lounges about,

a woman is clapping the lid in his place

or a small blond boy with a colourless face;

he vainly looks through the factory fence

- he carries baskets when he is awake -

if he pilfers things he is easily caught

when falling asleep, they give him a shake?

Tell me what lies in store for a man

who weighs out potatoes bread and salt,

wrapped in newspapers, sold on tick

he leaves the balance-pan upswept.

Muttering he potters in the dark

- the debts are large, the rent is high -

it’s no good charging more for the oil

there’s no profit - he doesn’t know why?

And tell me what lies in store for a man

who’s a poet, afraid and sings like this,

his wife washes floors and he

spends the day typing out copies.

His name, if he has one, is just a trade-mark

like washing powders of utility

and his life, if he still has a life

belongs to a poor men’s posterity.