József Attila: Ki-be ugrál…
Ki-be ugrál… (Hungarian)Ki-be ugrál a két szemem, ugy érzem. Ha megbolondulok, ne bántsatok. Erős karokkal fogjatok le szépen;
ha majd egész valómmal kancsitok - ne mutassatok öklöt, úgy se látom. A semmiből vissza ne rántsatok.
Gondoljátok meg: Ezen a világon nincs senkim, semmim. S mit úgy hivtam: én, az sincsen. Utolsó morzsáit rágom,
amig elkészül ez a költemény... Mint űrt a fényszóró, csupasz tekintet kutatja bennem: Mit vétettem én,
hogy nem felelnek, akárhogyan intek, hogy nem szeret, ki jog szerint enyém. Ne higyjetek értetlen bűneimnek,
míg föl nem ment az odvas televény.
1936. nov.-dec.
|