József Attila: De zonde (A bűn in Dutch)

Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mért nincs bűnöm, ha van.

Hogy bűnös vagyok, nem vitás.
De bármit gondolok,
az én bűnöm valami más.
Tán együgyű dolog.

Mint fösvény eltünt aranyát,
e bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
bár szivem nem kemény.

És meg is lelem egy napon
az erény hősein;
s hogy gyónjak, kávézni hivom
meg ismerőseim.

Elmondom: Öltem. Nem tudom
kit, talán az apám –
elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.

Késsel szúrtam. Nem szinezem,
hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.

Elmondom. S várom (várni kell),
ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tünődik el;
ki retteg boldogan.

És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen...

Ám lehet, bűnöm gyermekes
és együgyű nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
s én játszani hagyom.

Én istent nem hiszek s ha van,
ne fáradjon velem;
majd én föloldozom magam;
ki él, segít nekem.

Ik ben een zondaar, naar ik meen,
maar maak ’t intussen goed.
In deze toestand stoort alleen
dat men vrij zonde doet.

Een zondaar ben ik buiten kijf,
want wat ik ook belijd
’t is zeker dat ik kwaad bedrijf,
en zonder rouw of spijt.

De zonde lokt mij als het goud
de vrek en gierigaard.
’k Verliet de vrouw die van mij houdt,
mijn moeder, onbezwaard.

Mijn vader heb ik ook vermoord;
met het mes van mijn verstand
stak ik hem dood zonder een woord.
Hij bood geen tegenstand.

Ik maakte hem af, verheel het niet,
en wat ik zeg is waar.
Zo stort elk mens eens door verdriet
of wonden in elkaar.

’k Kijk om me heen bij dit verhaal,
let op wie er dan beeft
en plotseling de kring verlaat
of hij een afspraak heeft.

…/…

Maar word ik soms iemand gewaar
die mij knipoog geeft,
dan weet ik: ook een moordenaar
die niet als vreemdling leeft.

En waar is God? als hij bestaat
laat hij ons maar begaan.
Van schuld zal ik, getroost op straat.
spelend mij zelf ontstlaan.