József Attila: Ya está el saldo final (Kész a leltár in Spanish)

Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.

En mí confié desde el primer momento.
Bien poco cuesta ser dueño del viento.
Y aun a la bestia no le es más costosa 
la vida, hasta que la echan a la fosa. 
Nací, amé, fui lejos, hice el resto. 
Con miedo a veces, no dejé mi puesto. 
Siempre pagué las deudas contraídas 
y agradecí las manos extendidas. 
Si una mujer fingió quererme, artera, 
la amé, feliz de que se divirtiera. 
Hice maromas, barrí, bebí vino 
y entre los listos me fingí cretino. 
Vendí juguetes, pan y poesía, 
diarios y libros: lo que se vendía. 
No he de morir ahorcado en suave trama 
ni en gran batalla sino en una cama. 
He vivido (ya está el saldo final): 
otros muchos murieron de este mal.