József Attila: Perle (Gyöngy in German)

Gyöngy a csillag, úgy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szőlő, fürtösen,
s mint a vízcsepp, hűvösen.
 
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfűzik,
a bús földet díszítik.
 
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a szíveden.
 
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
 
1928. júl. 6.
 
*30 000*

Wie die Perle strahlt der Stern.
Er plumpst perlensplitterfein
wie die Rebe, traubendicht.
Kühl ein Wassertropfgesicht.
 
Fahl ist zavar die Scholle, zart.
Doch wie Perlen latschig, hart.
In den Furchen aufgereiht
schmückt sie braun der Erde Leid.
 
Sternhaft scheint mir deine Hand.
Lind steuert sie meinen Stand.
Plumpe Scholle meine Hand,
Asche dir am Herzensrand.
 
Scholle, Scholle, sie wird Staub.
Sterne sterben zart im Flug.
Perle wird der Himmel bald,
unsrer Herzen hoher Halt.