Volt egy faltól-falig ház,
Ó, ez embertelen gáz!
És volt egy huszonéves láz,
Ó, ez embertelen gáz!
És besurrantunk az üres házba,
Hogy szeressük egymást minden délután.
Ó, ez embertelen gáz!
És szeretőt, inget, hitet cseréltünk
A törvénytelen éjszakák után.
Ó, ez embertelen gáz!
De jött egy zubbonyszínű gép,
Ó, ez embertelen szép!
És jött sok féktelen kerék,
Ó, ez embertelen szép!
Én fogcsikorogva forogtam köztük,
És fogadkoztam, hogy nem esek, nem esek szét,
Ó, ez embertelen szép!
És megcsiszoltak, és dörzsölt lettem,
És simára kopva nem pörgök be rég,
Ó, ez embertelen szép!
Van, ami annyira esztelen,
Hogy csakis meztelen jó.
Meztelen jó.
Van, ami annyira esztelen,
Hogy csakis meztelen jó.
Meztelen jó.
És jött a garázsigazgató,
Ó, ez embertelen jó!
És jött sok defektfoltozó,
Ó, ez embertelen jó!
A kerékkötőt azt kerékbe törték,
Vagy kereket oldott jó időben még,
Ó, ez embertelen szép!
Vagy kereken kimondta, kertelés nélkül:
A kevés az neki mindenből elég.
Ó, ez embertelen szép!
Embertelen szép, embertelen jó,
Embertelen jó, s embernek való.
Embertelen szép, de embertelen jó,
Embertelen jó, s embernek való.
Nincs e dalban semmi baj,
Ez egy embertelen dal.
És nincs se tőr, se rács, se fal,
Ez egy embertelen dal.
És nem akar senkinek semmi rosszat,
Mert sima, és sehol, senkit nem zavar,
Ez egy embertelen dal.
Csak virág virít a vidám réten,
S a világon minden vétket eltakar,
Ez egy embertelen dal.
Van, ami annyira esztelen,
Hogy csakis meztelen jó.
Meztelen jó.
Van, ami annyira esztelen,
Hogy csakis meztelen jó.
Meztelen jó.
