A tó (Hungarian)
Van valahol,
van valahol,
valami valahol él.
Jól hallom én, amint suhog
valami lombos, lassu szél.
Jól hallom én, valami forrás,
egy nagy fa odvából ered,
bukdosnak benne föl-le, föl-le
fekete éger levelek.
Van valahol,
van valahol,
valami lassu tó.
Bukdosnak benne föl-le, föl-le
korsók, millió, millió.
Akár galambok szárnya néhol
csobban az égen – bugyborékol
a korsók szájától a tó.
Jól hallom én, mint egyre másra,
galambok szomjas szárnycsapása,
tíz emelet
magasban az önkívület,
testből szakadt szív csobbanása –
Én itt cserép-esőben ázom.
S mérem a véraláfutáson,
korsónak melyik volna jó.
És drótozom, és drót a drótra,
és hallom én, hogy felcsapódva
csobog, csobog a tó. 1957-1969 |
Der See (German)
Im Irgendwo,
im Irgendwo,
irgendwo etwas lebt.
Ich höre wohl wie irgendein
laubiger langsamer Wind bebt.
Ich höre irgendeine Quelle,
die eines Baums Höhlung entspringt,
drin eine Erlenblätter-Welle
wechselnd schwarz aufwallt und versinkt Im Irgendwo,
im Irgendwo,
irgendein langsamer See.
Drin Millionen Krüge wechselnd
eintunken, tauchen in die Höh.
Wie mancherorts am Himmel patschen
der Tauben Flügel, also klatschen
der Krüge Münder in den See.
Wohl höre ich an manchen Tagen
der Tauben durstges Flügelschlagen,
in zehn Etagen Höh
des Außer-sich-Seins,
des leibentrißnen Herzens Niederplatschen - Ich triefe hier im Scherben-Regen,
ermesse an den blauen Flecken
welch Scherbe wohl als Krug besteh.
Und Draht um Draht draht ich sie all,
und höre, wie hochschlägt der Schwall
im gluckernden, glucksenden See. |
