Petőfi Sándor: Spev vlkov (A farkasok dala in Slovak)

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kinoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!

1847

Hvízda víchor, kvíli,
nebo mraky halia;
dve blížence zimy,
dážď a sneh, sa valia.

Pusté vyhnanisko
bydlo naše v poli,
nikde hlavu skloniť,
nikde ni krík holý.

Zvonku hryzie zima,
zdnuka hlad nás zviera:
dvaja nepriatelia
na jedného zvera.

A tamto zas tretí:
flinta na nás cieli;
červená krv naša
crčí na sneh biely.

Mráz a hlad nás mori,
dych náš v biede mizne
bokom prestreleným;
ale slobodní sme!