Petőfi Sándor: Il canto dei cani (A kutyák dala in Italian)

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.

S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.

Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!

1847

Ulula la tempesta
Sotto ciel coperto;
Neve cade e pioggia,
Figli dell’inverno.
 
Fa niente, la cuccia
Nostra è in cucina.
Secondo il volere
Del nostro padrone.
 
Fame non abbiamo.
Dopo ogni pasto,
Quel che sul tavolo
Avanza, è nostro.
 
E’ vero, la frusta
A volte schiocca,
Duole la frustata,
ma il dolore passa.
 
Si placa il padrone,
Presso sé ci chiama,
Noi lecchiamo felici
I suoi piedi clementi.

1847