Petri György: Despedida (Búcsúzás in Portuguese)

„Ne tudja más, ne hallja más,

örökre szól a búcsúzás.”

(N. Mihalkov-parafrázis)

Ég veletek, barátaim, vége a dal-

nak. Engem most már vár a ravatal.

Lehettem volna jobb, szorgalmasabb,

de sajnos ennyire futotta csak.

Kár, hogy így van, jó volna élni még,

másrészt, belátom, ennyi is elég,

nincs rá okom – nem elégedetlenkedem:

tartalmas és szép volt az életem.

S mint bársonyon smaragdok, jáspisok,

drága hónapok ékköve ragyog

még káprázó, boldog szemem előtt,

ajándék minden reggel, délelőtt,

kiélvezem a maradék időt,

mint ínyenc a húsos cubákokat

– csontig lerágom végnapjaimat.

“Mesmo não tendo sido ouvida

É para sempre a despedida.”

(N. Mihalkov, paráfrase)

Amigos, a canção chega a seu ponto

final. Adeus. Meu túmulo está pronto.

Poderia ter tido mais talento

ou trabalhado mais. Não deu. Lamento.

Se bem que acontecer desta maneira

seja um azar, admito, embora queira

viver mais, que bastou: não vale a pena

queixar-me de uma vida bela e plena.

Como esmeralda e jaspe no veludo,

meses preciosos ainda são, contudo,

gemas que ofuscam meu olhar contente;

cada aurora e manhã ainda é um presente.

Desfruto o que me resta e, glutão frente

a um gordo steak, roerei enquanto posso

meus derradeiros dias rente ao osso.