This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Petri György: Oraziano (Horatiusi in Italian)

Portre of Petri György
Portre of Cikos Ibolja

Back to the translator

Horatiusi (Hungarian)

Én már elviselem menetrend nélkül is, csöndben az életet,

tyúkok és emsék között eszmétlen meghúzódnék.

Kerítést foltoznék, tört cserepet cserélnék

újra, s örülnék, ha a zsenge tök virágzik.

 

Ambícióm annyi se, mint a síri holtnak, 

kit bizgatnak a kukacok és haló

pora fölé nem-romló sírkövet álmodik.

Eleget éltem, s láttam. Kurta időm

a csikkes, összeköpködött váróteremben

eltöltöm a horpadt bőröndön

nyugtatva zúgó fejem, nyitott szemmel.

Újság, dohány, dühítőital nélkül is.

 

Zsebemben van még görbe cigaretta,

lesz ragacsos likőr elhányt üvegben.

Tüzet is ad egy kóbor. s magamra húzom

rossz álmaim a hatalomról, erőszakról.

Álmomban fényes szőrű rendőrkutya leszek.

 

Merő értelemmé omolva baj nem érhet.

Csak a megsavanyodott tejút

üszkösíti fölsebzett szellemtalpam.

Míg az ember a styxi révbe jut.

 


Uploaded bySebestyén Péter
PublisherSzépirodalmi
Source of the quotationPetri György - Valahol megvan
Publication date
Buy it here!

Oraziano (Italian)

Ormai sopporto la vita in silenzio, anche senz’orario,

tra galline e scrofe mi rimpiatterei senza senso.

Riparerei il recinto, cambierei nuovamente le tegole

rotte, e gioirei a veder fiorire le zucchine.

 

Ambizione, meno di quel, che possiede un morto

nel sepolcro dai vermi disturbato, e sogna una lapide

sopra le sue ceneri morenti, che non si disgreghi.

Ho vissuto e ho veduto abbastanza. Trascorro il mio

breve tempo nella sala d’attesa piena di mozziconi

e sputate, facendo riposare con gli occhi aperti

la mia testa ronzante, sulla valigia ammaccata.

Senza giornale, tabacchi, ne l’alcool per sbronzarmi.

 

Nella tasca ho ancora qualche sigaretta sgualcita,

ci sarà del liquore attaccaticcio nelle bottiglie sparse.

Un vagabondo mi darà anche del fuoco, io mi tiro

addosso i miei sogni brutti sul potere e prepotenza.

Nei miei sogni sarò un cane poliziotto di pelo lucido.

 

Sfranandomi in mero intelletto, non corro pericolo.

Solo la via lattea inacidita incancrenisce

la suola del mio spirito ferito.

Finché l’uomo giunge nel porto dello Stige.

 

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap