Pilinszky János: Itselleni (Magamhoz in Finnish)

Bátran viseld magányodat,

én számon tartlak téged,

ne hagyd a sorsod csillagokra,

benned érjen a végzet.

Vállad két éber sarka közt

ha sisteregve átcsap,

tudom, több vagy mindannyiunknál,

benned vakít a bánat.

Légy hát, akár az állatok,

oly nyersen szép és tiszta,

bátran figyelj, mint ők figyelnek

kegyetlen titkaikra.

S egy éjjel, magad sem tudod,

mint égig érő ének,

feljönnek benned napjaid,

a halhatatlan évek:

az este nem lel senki rád,

az este sírva, késve

hiába járják pitvarod:

csak én látlak. Vagy én se.

Uskalla olla yksinäinen,

minä pidän silmällä sinua,

kypsyköön kohtalo sisälläsi

eikä tähtien armoilla.

Kahden valppaan kulmansa välissä

hartiasi vavahtaa:

tiedän, olet suurempi kaikkia meitä,

murhe sinussa leimuaa.

Ole siis raa’alla tavalla kaunis,

eläinten tavalla ankara,

kun ne katsovat rohkeasti

koviin salaisuuksiinsa.

Jonakin yönä, kun itse et tiedä,

kaikki päiväsi kohoavat

sinussa, lauluna korkeuteen,

vuotesi kuolemattomat:

jonakin iltana olet poissa,

turhaan sinua kysellään

itkien ovellasi. Vain minä näen

sinut. Tai en minäkään.