Pilinszky János: Spaces (Terek in English)

A pokol térélmény. A mennyország is.
Kétféle tér. A mennyország szabad,
a másikra lefele látunk,
mint egy alagsori szobába,
föntről lefele látunk, mintha
egy lépcsőházból kukucskálnánk lefele
egy akarattal nyitva hagyott (felejtett?)
alagsori szobának ajtaján át.
Ott az történik, ami épp nekem
kibírhatatlan. Talán nem egyéb,
kibontanak egy rongyosládát,
lemérik, hány kiló egy hattyú,
vagy ezerszeres ismétlésben
olyasmiről beszélnek azzal
az egyetlen lénnyel, kit szeretek,
miről se írni, se beszélni
nem lehet, nem szabad.

Hell is a space-experience. So is heaven.

Two kinds of space. Heaven is open,

we can see the other one down,

as if in a basement room,

we can see it down from above as if

peeping downwards from a staircase

through the door of a basement room

opened (left open?) on purpose.

What’s happening there is exactly what’s

unbearable to me. Perhaps nothing more

than a rag-bag being opened,

figuring out how much a swan weighs,

or talking about something

with the only being I love

thousand times over and over again,

something that can and may never be

either written or spoken about.