Pilinszky János: Across a life (Egy életen keresztűl in English)

Sógorom emlékezetére

1

Mi törjük el, repesztjük ketté,

mi egyedűl és mi magunk

azt, ami egy és oszthatatlan.

2

Utána azután

egy hosszú-hosszú életen keresztűl

próbáljuk vakon, süketen, hiába

összefércelni a világ

makulátlan és eredendő szövetét.

3

Gyerekkorunkban meg kellene halnunk,

tudásunk csúcsán, alázatunk magasán,

de tovább élünk, foltozgatva és

tóldozgatva a jóvátehetetlent.

4

Még jó, hogy elalhatunk közbe-közbe

és utóljára.

In remembrance of my brother in law

1.

We break, we crack in two,

we alone, by ourselves

that is one and unseparated.

2.

After that

across a long-long life

we try blind, deaf, vain

to mend the word’s

immaculate, original fabric.

3.

We should die in our childhood,

peak of our knowledge, height of our innocence,

but we keep on living, patching

and piecing the unredeemable.

4.

Luckily we can die away time to time,

and finally.